Ígértük, hogy ezt a fontos témát nem hagyjuk ki az e havi írásaink közül – nem is lenne szép dolog.

Grazia Deledda (1871-1936), akit sokszor Szardínia hangjaként aposztrofálnak, az olaszok egyik igen kedvelt, tehetséges és nem utolsósorban Nobel-díjas írónője.

Bár életének java részét házassága okán Rómában töltötte, írásaiban akkor is Szardínia jelenik meg, hol helyszínként, hol témaként – nem tudott és nem is akart a nehéz sorsú szülőföldjétől munkája során elszakadni. Nyilván nem csak a nosztalgia, hanem a témák érdekes mivolta is motiválta, hiszen már otthon töltött évei alatt, nagyon fiatalon írni kezdett – dacára annak, hogy nem volt különösebben iskolázott.

Főként a bonyolultabb élethelyzetek, az emberek komplikált élete és nehézkes mindennapjai inspirálták. Így láthatjuk könyvei, versei, novellái, színdarabjai szereplőiként a megtört anyákat, a világ súlyát a vállukon hordó szerelmeseket, a szegényes körülmények között élő embereket, akik napi harcaikkal az élet folyamatos kihívásait próbálták kezelni. Kritizálja egyúttal sok esetben a szociális értékeket és a morális normákat, amelyek korát jellemzik, de sosem az embert, aki rendszerint ezen körülmények áldozata.

Grazia Deledda nem egy konkrét írásáért kapta meg a Nobel-díjat (mint pl. a mi Kertész Imrénk a Sorstalanságért), hanem egész irodalmi munkásságának elismeréséért esett rá a választás. Maga a díj odaítélése egyébként egy nagyon érdekes esemény volt, hiszen 1926-ban a Nobel-díj Bizottság nem talált olyan irodalmi művet, amely az Alfred Nobel által előírt kritériumoknak megfelelt volna, így egészen egyszerűen abban az évben a díjat nem adták ki senkinek. Később született döntés arról, hogy a díj Grazia Deledda írónőt az addigi munkájáért viszont megilleti, így egy évvel később, 1927-ben ő kapta meg az 1926-os évre szóló irodalmi Nobel-díjat.

Szardínián Grazia Deledda szülőháza ma múzeumként működik.

Legfontosabb és legismertebb munkái, amelyekhez egyébként még magyar nyelven, akár antikváriumokban is rá lehet bukkanni, a következők (a wikipédia gyűjteménye):

• Nell’azzurro!…, Milano, Trevisini, 1890.
• Stella d’oriente/Ilia di Saint-Ismael, Cagliari, Tip. Edit. dell’Avvenire di Sardegna, 1890.
• Fior di Sardegna, Roma, Perino, 1891.
• Racconti sardi, Sassari, Dessì, 1894.
• Tradizioni popolari di Nuoro in Sardegna, Roma, Forzani e c. tipografi del Senato, 1894.
• Anime oneste. Romanzo famigliare, Milano, Cogliati, 1895.
• La via del male, Torino, Speirani e Figli, 1896.
• L’ospite, Rocca S. Casciano, Cappelli, 1897.
• Paesaggi sardi, Torino, Speirani e Figli, 1897.
• Il tesoro, Torino, Speirani e Figli, 1897.
• Le tentazioni. Novella sarda, in „Nuova Antologia”, 1898; Milano, Cogliati, 1899.
• La giustizia, Torino, Speirani e Figli, 1899.
• Giaffah. Racconto, Milano-Palermo, Sandron, 1900.
• Il vecchio della montagna, Torino, Roux e Viarengo, 1900.
• Elias Portolu, in „Nuova Antologia”, agosto-ottobre 1900; Torino-Roma, Roux e Viarengo, 1903.
• La regina delle tenebre, Milano, Agnelli, 1902.
• Dopo il divorzio, Torino, Roux e Viarengo, 1902.
• I giuochi della vita, in „Nuova Antologia”, 1902; Milano, Treves, 1905.
• Cenere, Roma, Nuova Antologia, 1904.
• Nostalgie, Roma, Nuova Antologia, 1905.
• L’ombra del passato, Roma, Nuova Antologia, 1907.
• Amori moderni, Roma, Voghera, 1907.
• Il nonno. Novelle, Roma, Nuova Antologia, 1908.
• L’edera, in „Nuova Antologia”, 1908; Milano, Treves, 1921.
• Il nostro padrone, Milano, Treves, 1910.
• Sino al confine, Milano, Treves, 1910.
• Nel deserto, Milano, Treves, 1911 (già in „Nuova Antologia”, nn. 235-236).
• Colombi e sparvieri, Milano, Treves, 1912.
• Chiaroscuro. Novelle, Milano, Treves, 1912.
• L’edera. Dramma in tre atti, con Camillo Antona-Traversi, Milano, Treves, 1912.
• Canne al vento, in „L’Illustrazione italiana”, 12 gennaio-27 aprile 1913; Milano, Treves, 1913.
• Le colpe altrui, Milano, Treves, 1914.
• Marianna Sirca, Milano, Treves, 1915.
• Il fanciullo nascosto. Novelle, Milano, Treves, 1915.
• L’incendio nell’oliveto, Milano, Treves, 1918.
• Il ritorno del figlio; La bambina rubata. Novelle, Milano, Treves, 1919.
• La madre, Milano, Treves, 1920.
• La Grazia. Dramma pastorale in tre atti, con Claudio Guastalla e Vincenzo Michetti, Milano, Ricordi, 1921.
• Il segreto dell’uomo solitario, Milano, Treves, 1921.
• Il Dio dei viventi, Milano, Treves, 1922.
• Il flauto nel bosco. Novelle, Milano, Treves, 1923.
• La danza della collana, Milano, Treves, 1924.
• La fuga in Egitto, Milano, Treves, 1925.
• Il sigillo d’amore, Milano, Treves, 1926.
• Annalena Bilsini, Milano, Treves, 1927.
• Il fanciullo nascosto, Milano, Treves, 1928.
• Il vecchio e i fanciulli, Milano, Treves, 1928.
• Il dono di Natale, Milano, Treves, 1930.
• Il paese del vento, Milano, Treves, 1931.
• La vigna sul mare, Milano-Roma, Treves-Treccani-Tumminelli, 1932.
• Sole d’estate, Milano, Treves, 1933.
• L’argine, Milano, Treves, 1934.
• La chiesa della solitudine, Milano, Treves, 1936.
• Cosima, in „Nuova Antologia”, 16 settembre e 16 ottobre 1936; Milano, Treves, 1937.
• Versi e prose giovanili, Milano, Treves, 1938.
• Il cedro del Libano. Novelle, Milano, Garzanti, 1939.
• Lettere di Grazia Deledda a Marino Moretti (1913-1923), Padova, Rebellato, 1959.
• Lettere inedite, Milano, Fabbri, 1966.
• Lettere inedite di Grazia Deledda ad Arturo Giordano, direttore della Rivista letteraria, Alghero, Nemapress, 2004.ISBN 88-7629-023-0.
• Lettere ad Angelo De Gubernatis (1892-1909), Cagliari, Centro di studi filologici sardi-CUEC, 2007. ISBN 978-88-8467-399-2.
• Amore lontano. Lettere al gigante biondo (1891-1909), Milano, Feltrinelli, 2010. ISBN 978-88-07-49102-3.

Pénteken folytatjuk Szardíniát, jönnek a dialektusok, és jövő hét elejére még egy pici nyelvtörténeti kitekintő is belefér.