Giuseppe Verdi 1813-ban született Parma közelében, s gyerekkorától fogva a zenének szentelte életét. Kamaszként már orgonista volt, s bár a milánói konzervatóriumba nem sikerült bejutnia, mecénása, a kereskedő Barezzi támogatásával munkákat, megrendeléseket kapott, magántanárhoz járhatott, sőt a Barezzi családnak rövidesen tagja is lett, hiszen feleségül vette a családfő idősebb lányát.

Magánélete fiatalkorában szomorú események során mutatja, rövid egymásutánban veszítette el kislányát, kisfiát és ezek után egy éven belül feleségét is. (1838-40)

Ebben az időszakban született meg első operája, az Oberto, melyet a milánói Scala tűzött műsorára, amely több, egymást követő előadást is megélt, s a sikert mutatja, hogy további három opera megírására kapott megrendelést. A szerződéstől a magánéleti válság okán elállt volna, ám erre nem volt lehetősége.

Az igazi sikert a Nabucco hozta meg, a művet 1842-ben mutatták be, s ezzel neve széles körben ismertté vált. A főszerepet éneklő szopránénekesnő, Giuseppina Strepponi később a művész társa, majd 1859-ben a felesége lett. Gyermekük nem született, bár ők nevelték Verdi egy közeli, árván maradt családtagját.

Verdi híve volt Olaszország egyesítésének, érdekelte a politika, Garibaldit is támogatta, sőt az 1800-as évek második felében néhány évig az egyesült Olaszország parlamenti képviselőjeként is számon tartották.

Amikor tehette, jótékonykodott is, s idősebb korában megalapította az öregedő, nehéz helyzetben lévő zenészek otthonát, melyre jókora örökséget is hagyott. (Casa di Riposo per Musicisti)

Munkássága három nagyobb részre osztható, első időszaka az 1850-ig tartó periódus, amely alatt 15 opera született, köztük a híres Nabucco, karrierjének kezdő mérföldköve; ebből az időből származó másik igen jelentős munkáját, a Macbeth-et sem illik ebből a sorból kihagyni.

A második szakaszt – melyet 1850-től számítunk – külföldi munkái jellemzik, főként francia (elsősorban párizsi) megrendeléseket kapott, de Angliában is várták szerződések. A periódus még laikusok és/vagy nem operarajongók számára is ismert gyümölcsei: az Aida (mint az olasz zenedráma legelső, stílusteremtő darabja), a Don Carlos, a Traviata, a Rigoletto, A trubadúr, a Szicíliai vecsernye vagy Az álarcosbál – a teljesség igénye nélkül.

Késői korszakának legkomolyabb művei az Othello és a Falstaff, melyek több szempontból is meghatározó darabjai az olasz komolyzenének, s utóbbi a vígoperának, mely stílusban – a kezdeti sikertelenségek okán – csak mintegy 50 év szünet után írt újfent a mester.

Verdi életművének honlapján mind életrajzi, mind munkásságát érintő információk találhatók olasz vagy angol nyelven, aki teheti, böngéssze a bővebb leírásokat! Aki szívesen belehallgatna egy-egy opera részletébe, az QuickTime Player plug-in segítségével ezen az oldalon teheti azt meg.

Mint az olasz romantikus zene egyik – ha nem a – legnagyobb zeneszerzője, ő a névadója többek között annak a milánói konzervatóriumnak, mely annak idején nem engedte diákjainak sorai közé.

1901-ben távozott az élők sorából, 87 évet élt.

A januárban induló sorozat-kedd keretében végigveszünk néhány olasz operaházat, amelyeknek falai között többek mellett Verdi is munkálkodott.