A FIAT márkanév mindenki számára ismerős – a kérdés inkább az, kiből milyen érzelmeket vált ki. Azonban a cég indulásáról és működéséről szóló infók talán nem mindannyiunknak olyan triviálisak.

A cég alapítója, Giovanni Agnelli 1866-ban született egy Torinóhoz közeli kisvárosban. A város, Villar Perosa a mai napig a család temetkezési helye, több mint 100 éven keresztül hűek maradtak az alapító szülőhelyéhez.

Giovanni Agnelli mérnöki, elektronikai ismeretekkel felvértezve hamar meglátta a lehetőséget a nem lovak vontatta járművekben, így több társával együtt 1899-ben megalapította a Fabbrica Italiana di Automobili Torino nevű céget, a mai FIAT-ot.

A cég egy már meglévő vállalkozás alapjain nyugodott, ugyanis 1898-ban a Ceirano testvérek (akiknél Vincenzo Lancia is tanult) hozták létre a Ceirano GB&C nevet viselő műhelyt, ahol kétüléses autókat gyártottak. Ez a jármű a Welleyes nevet kapta (tervezője Aristide Faccioli), s igen sikeresnek számított abban az időben, olyannyira, hogy a következő évben már nem tudták a gyártással a megnövekedett igényeket kielégíteni, eladták tehát a vállalatot, amire jó érzékkel csapott el Giovanni Agnelli.

Welleyes_1901

A 35 fős cég 1900-ban 24 autót gyártott, egy-két évvel később már 1000 felett volt a darabszám, és 1906-ban a cég megjelent a milánói tőzsdén is, a vállalat gyönyörűen fejlődött. Agnelli a két világháború között is nagy lelkesedéssel igazgatta a céget, egészen 1945-ben, a háború végét követően bekövetkezett haláláig.

Múlt és jövő – Giovanni és Gianni Agnelli

Az utódlás kérdése egyértelmű volt: unokája, az 1921-es, torinói születésű Giovanni Agnelli lett a kiszemelt – aki általában a Gianni keresztnevet használta az egyszerűség kedvéért -, annak ellenére, hogy apja (azaz Giovanni fia), Edoardo Agnelli is részt vállalt a cég felvirágoztatásában.

Gianni Agnelli a ’60-as évektől irányította a FIAT-ot, és a 20. század második felének egyik legbefolyásosabb európai üzletembere volt. Minden idők leggazdagabb olasz polgáraként tartják számon, aki baloldali politikai kapcsolatokat is ápolt, és számos bankár, politikus ismeretségét, barátságát tudhatta a magáénak. (Henry Kissinger, David Rockefeller, hogy csak a legprominensebbeket említsük.) 1991-től örökös szenátori pozíciót kapott az olasz kormányban.

Komoly hírnevet szerzett magának extravagáns öltözködési stílusával, ami még néha az olaszoknál is szemöldökráncolást okozott – bár volt olyan nagynevű divattervező, Nino Cerrutti, aki kimondottan inspirálónak tartotta azt a hanyag eleganciát, amelyet Gianni Agnelli képviselt.

A nőkhöz fűződő viszonya(i) elég kacifántos(ak) volt(ak). Nős emberként élte le az életét, ugyanabban a házasságban, ám számtalan vargabetűvel. Afférjai között olyan nagy nevek is szerepelnek, mint  pl. Anita Ekberg. Gianni Agnelli egész életében igazi playboy volt, ennek megfelelően is viselkedett minden helyzetben.

A II. világháborúban több fronton is harcolt (Oroszországban és Afrikában is), többször meg is sérült, bár egyik alkalommal egy hölgy volt a vita tárgya. Tipikus olasz amoroso, hát nem?

Végzettségét tekintve jogász volt, a pályán azonban nem dolgozott sosem, a családi üzlet kötötte le minden idejét. Ennek ellenére sokáig futott a L’Avvocato, az Ügyvéd ragadványnévvel.

Gianni Agnelli szintén próbált gondosan eljárni az utódlást illetően. Fia – aki Gianni édesapjának keresztnevét viselte, tehát – Edoardo Agnelli – semminemű érdeklődést nem mutatott az autóipar iránt, sokkal inkább volt humán beállítottságú, így ő szóba sem jöhetett, különös tekintettel arra, hogy 2000-ben öngyilkosságot követett el. Így Agnelli a lányának (Margheritának) fiát, tehát az unokáját, John Elkann-t nevezte meg utódjaként. Ő azonban hosszabb ideig nem önállóan vezette a vállalatot, ugyanis a cég irányítását Luca Cordero di Montezemolo vette át, aki egyébként a Ferrari elnöke volt, így van némi rálátása a hasonló cégek működésére.

Gianni Agnelli 2003-ban, 81 évesen halt meg.