Gian Giacomo Mora története
Megint egy gyöngyszemre akadtam, ezúttal Milánóból.
Ma Gian Giacomo Mora (1587-1630) történetét mesélem el nektek, akit szomorú és igazságtalan sorsa miatt később rehabilitált a város, és ennek emlékét ma is láthatjuk Milánóban.
A férfi sztorija az 1600-as évek elején zajló milánói pestisjárványig nyúlik vissza. Történetéből jól látszik, hogy az emberi rosszindulatnak, pletykának és tudatlanságnak nem voltak és nincsenek határai. A járvány során ugyanis egyszer csak terjedni kezdett a hír, hogy Gian Giacomo Mora, a borbély, egy olyan kenőcsöt készített épp a pestis időszakában, ami a betegek állapotán csak rontott, s ő mindezt rosszakaratból használta a gyanútlan áldozatokon.
A pletykának, hamis hírek terjesztésének aztán az lett az eredménye, hogy az akkori egészségügyi biztossal együtt történetünk főhősét 1630-ban lefogatták, börtönbe vetették, megkínozták, majd ki is végezték – Morát több napos kegyetlen tortúrának vetették alá, majd végül kerékbe törték.
A történetről hosszú időre meg is feledkeztek, s ma sem túl sokan ismerik a városban Mora sztoriját. Ugyanakkor utólag kiderült, hogy a vádak hamisak voltak, s Mora teljesen ártatlanul szenvedte el a kínzásokat, és valódi ok nélkül ítélték halálra – hiába állította mindvégig, hogy az ellene felhozott vádak mind hamisak.
Milánó rehabilitálta Gian Giacomo Mora emlékét, s az egykori háza és műhelye helyén álló épületen ma egy bronzszobor és emléktábla található, valamint az utca is az ő nevét viseli. Egykori borbélynak ilyen tisztelet rajta kívül nem jutott ki Milánóban. Kivégzése idején és után egy szégyenfa állt egykori háza és műhelye előtt, ám ez ma már nincsen meg. A szégyenfa és Mora történetét annak idején, az 1800-as években Alessandro Manzoni is megírta La Storia della Colonna Infame (A pellengér története) címmel.
A szégyenfa egykori felirata azonban megmaradt az utókornak, az alábbi fotón látható:
Aki a mai történeten túlnyúlóan szeretne elmerülni egy kicsit az 1600-as évek milánói eseményeiben, különös tekintettel a pestissel sújtott évekre, annak pedig szívesen ajánlom figyelmébe Alessandro Manzoni másik írását, nálunk is jól ismert regényét, A jegyeseket. Ez is egy nagyon klassz korrajzot tár elénk a kötet jegyesekre koncentráló részének háttereként.