Ez a manapság igen népszerű téma – ti. a plasztikai sebészet – meglepően régen jelent meg a történelem során. Sokan hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ez egy újkori ‘hóbort’, azonban már az 1500-as években magas szinten gyakorolták.

A módszert egyébként Sushruta írásának 1200-as évekből származó arab fordítása terjesztette el Európában, Szicílián (Catania) keresztül szivárgott be kontinensünkre.

Gasparo Tagliacozzi könyve

 Az 1546-ban, Bologna-ban született orvos-filozófus, Gasparo Tagliacozzi szülővárosában végezte tanulmányait, majd később itt is tanított, az Archiginnasio di Bologna intézetében, ami akkoriban a Bolognai Egyetem része volt, ma már könyvtár és kiállítóterem működik itt. Az alábbi képeken megcsodálhatjuk az épületet magát, és az anatómiai szalont, ahol a régi diákok fejét tágították az emberi test felépítése és működése kapcsán.

Archiginnasio di Bologna – 1

Archiginnasio di Bologna – 2

Taglacozzi idővel mesterévé vált a ma már plasztikai, vagy kevésbé pejoratíve helyreállító műtéteknek. Különösen az orr kapcsán remekelt, bár számtalan arc- és végtagkorrekciót is végzett. Talán kevesen tudják, hogy miért volt szükség az 1500-as években oly sok orrplasztikára. Nos, mi fellebbentjük a fátylat erről is: a XVI. században nem feltétlenül a háborúk vagy párbajok miatt levagdosott orrok okoztak problémát, hanem a szifilisz. A ‘népbetegség’, ami a kor emberét sújtotta, gyakran okozott komoly problémákat, hiszen nem igazán tudták kezelni. Az arc deformációját elsősorban az öröklött, nem pedig a szerzett szifilisz okozta; itt említhetjük meg pl. az orrnyereg deformációját, ami a többi tünet mellett szintén keserítette a beteg életét.

A műtéthez általában az arc vagy a kar egy részéről eltávolított bőr jelentette a megoldást (ez lényegében az olasz módszer), a pontos műtéti módszert laikusként nem taglalnánk, azonban álljon itt néhány rajz az 1500-as évekből a felhasznált eszközökről, ha valaki mindenáron borzongana egy kicsit:

Orrplasztika és a szükséges eszközök

Orrplasztika egy másik rajzon

Zárójelben jegyezzük meg, hogy fenti tényt – mármint hogy a szifilisz ilyen problémákat okoz az orr esetében, egy 2014-es amerikai sorozatban (The Knick) is viszontláthatjuk – itt egy XX. század eleji kórház (a Knickerbocker) történetét nézhetjük végig, főszerepben a drogfüggő orvossal, aki egy orr-helyreállító műtétet igen furcsa módszerrel végez el. 

*A Sushruta Samhita által összeállított mű egy, a kb. i.e. 3-4. (egyes források szerint 6.) századra datálható részletes orvosi leírás különféle beavatkozásokról, melyet időszámításunk előtt már – ha nem is rutinszerűen ugyan, de – végeztek. A pontos leírások arra engednek következtetni, hogy ezek a több ezer évvel ezelőtt élt indiai tudósok számtalan, ma is ismert/alkalmazott operációt végeztek el. A leírás kb. 1120 betegséget, 700 gyógynövényt és számtalan orvosi beavatkozást ismertet meg az olvasóval. Szinte hihetetlen, hogy már időszámításunk előtt alaposan leírták a foghúzás menetét, de megtalálhatjuk az operációs módszerek között a prosztata eltávolításán át a császármetszésen keresztül a legkülönfélébb hasi műtétek részletezését. Akit érdekel, megtudhatja, hogy már akkor ismertek kb. 6 féle ficamot, a csonttörések mintegy 12 verzióját, a vesekövet; és mivel háborús időket éltek, értelemszerűen megvolt a módszer az idegen testek eltávolítására – úgymint nyilak, egyéb fegyverszilánkok  -, vagy a sebek varrására. Innen pedig már csak egy ugrás volt a levágott orr helyreállítása, amely a csontok, porcok, erek elhelyezkedésének ismeretében lényegében csak egy újabb kis lépcső volt a fenti – csodálatra méltó – tudásanyag bővítésében. Hát, kérem, nincs új a nap alatt – s erre időről-időre emlékeztetnünk kell magunkat.