Nem első a sorban, de nem egy megkerülhető film – ugye, egyetértenek?

Akit Toszkánába húz a szíve, nem hagyhatja ki ezt a filmet, ugyanis olyan gyönyörű képsorokkal van tele, amelyektől azonnal indulni vágyik a néző. A címnek megfelelően San Francisco-ból Toszkánába megy az egyébként sikeres írónő a válása után, hisz új életet szeretne kezdeni, amelyhez egy inspiráló utazás kiváló kiindulópont lehet. Persze, az egész nem azzal a felütéssel indul, hogy amerikai otthonát hátrahagyva Olaszországban telepedjen le – az ötlet úgy köszöntött be, ahogy evés közben jön meg az étvágy.

Valószínűleg a Toszkánát már (akár többször) megjárt olvasóink jól tudják, milyen az a „nemakarokhazamenni” érzés, ami ott elfogja az embert. Aztán azért java részünk csak-csak hazamegy egy új utazás reményében, a film főhősének azonban esze ágában sem lesz.

Egy vidéki, rogyadozó villa megvásárlásával, annak felújításával, az olasz életmód megismerésével, némi kalanddal mi is átérezhetjük ennek a döntésnek a súlyát, a számtalan előnyét és a sok hátrányát is. Az biztos azonban, hogy az írónő számára a végkifejlet nagyon jól sült el – a történet végére elkészül a ház, szoros barátságok köttetnek és úgy általában, valahogy helyrebillen a világ egyensúlya.

Forrás: cinemafanatic.com

Belegondoltak már, hogy a könyv, amiből a filmet készítették, 1996-ban jelent meg? Bizony, eltelt 25 év, és a történetet még mindig senki nem unja – ez az egyik legékesebb bizonyítéka annak, hogy Toszkána hatásának nincs szavatossági ideje. Természetesen a mozihoz képest a könyv jóval részletesebb leírásokkal kecsegtet, így olvasni is ér!

A filmet akárhányszor meg lehet nézni, mindig beszippantja az embert – pedig már az is ‘nagykorú’ lett, hisz 2003-ban forgatták. A helyszín egyébként Cortona volt – mind a könyv, mind pedig a film forgatásának szempontjából.

A főszereplő Diane Lane mellett nyilván ott az olasz vonalat képviselő Raoul Bova, az olaszok jolly joker sármőrje, akit szinte minden nem olasz, de Olaszországról szóló filmbe meginvitálnak. A mozit Audrey Wells rendezte, és bár a történet maga elég szirupos helyenként ahhoz, hogy „női” filmnek lehessen nevezni, azért alapvetően az Olaszországot kedvelő férfiak is adhatnak neki egy esélyt.

Aki még nem látta (ha van ilyen Önök között), akkor a hivatalos trailer biztosan kedvet csinál hozzá. Akik meg nosztalgiázni szeretnének a korábbi mozizásaik felett, szintén pillantsanak bele: