Emilia-Romagna fantasztikus konyhája
Újabb finomságok kerülnek szó szerint és átvitt értelemben is terítékre a mai napon.
Sokat gondolkodtunk azon, hogy mi mindent lehet Emilia-Romagna tartományból kiemelni, hiszen a bolognai székhelyű régió is ugyanolyan rengeteg különlegességgel kecsegtet, mint bármelyik másik. Ami az embernek a tartomány és a székhelye kapcsán rögtön bevillan, az nem más, mint a bolognai szósz. Ne ijedjenek meg, nem akarunk senkit sem megtanítani bolognai szószt készíteni.
Egyrészt azért, mert azt ezenyi másik oldal megtette már. Másrészt azért, mert ez tipikusan egy olyan étel, amelyhez nekünk magyaroknak is megvan már a saját receptünk – mindenki konyhájában van egy saját kis adalék vagy titok, amivel ezt a szószt megbolondítja – vagy akár magyar szájízre hangolja.
A szósz mellett, amit amúgy nem csak spagettihez, hanem sokszor inkább tagliatelléhez (széles metélt) ajánlanak, ott van még a lasagne. Az a lasagne, amiről ugyanúgy elmondható a saját receptek sokasága, mint a szószról. Ez a szószos-sajtos-besameles egytálétel, amellett, hogy nem túl bonyolult, még istenien finom is – de le merjük fogadni, hogy a konyhában sertepertélők mind meg vannak győződve arról, hogy az ő verziójuk a legolaszabb.
Meg is hagyunk mindenkit ebben a hitben, nem akarunk lasagne-tanfolyamot tartani.
A régió kedvelt ízei közé tartozik – és szintén sorolja az olasz-rajongó – a pármai sonka, vagy akár a Parmiggiano Reggiano, amit mi is előszeretettel reszelgetünk a fogásainkra, hogy kicsit „olaszosabb legyen”.
Szinte egy gondolatmenetre felfűzve már egy egész listánk van – aki pedig Itáliában él, épp ezen a részen, vagy aki gyakran megfordul arra, bizonyosan ki tudja ezt még egy csomó mindennel egészíteni.
Ugyanakkor találtunk egy olyan ételt, ami annyira nem ismert talán, viszont mi is bátran elkészíthetjük a saját konyhánkban, és mégis „emiliai” lesz a hangulat. Egy összetevőt kell beszerezni hozzá, ami bonyolultabb: a cikória zöld levele.
Ha ez sikerül, akkor viszont egy igazi, fantasztikusan finom ‘Erbazzone’ készülhet – ami nem más, mint kenyértésztába sütött cikórialevelek istenien fűszerezve. Az étel egy finom leves mellé ebédnek is megállja a helyét, de egy-egy szelet egy kiadós vacsorának vagy egy jó kis napindító reggelinek is tökéletesen megfelel. Az olaszosok a receptet a cucchiaio.it oldalon találják. Nézzük is, hogyan készül:
Erbazzone
Hozzávalók: 400 g kenyértészta (amihez szintén sokunknak van biztosan bevált receptje – tehát tészta ízlés szerint), 1,5 kg zöld cikória levél, 2 fej vöröshagyma vagy mogyoróhagyma, 2 gerezd fokhagyma, 80 g reszelt parmezán, olaj, só és bors.
Elkészítés: a leveleket 5-6 percig főzzük, majd lecsepegetetjük és a leveleket kis darabokra szaggatjuk. Egy serpenyőben felmelegítünk 1-2 kanál olívaolajat, rádobjuk a vékony szeletekre vágott hagymát, és kicsit megpirítjuk. Ekkor hozzátesszük a cikória leveleket, a fokhagymát, sóval és borssal fűszerezzük ízlés szerint és így főzzük tovább még mintegy 20 percig.
A kenyértésztánkat két korongra nyújtjuk, az alsó részére halmozzuk a jól átfőtt zöldséget, megszórjuk ízlés szerint parmezánnal és befedjük a tészta másik felével. A széleit az ujjainkkal jól összenyomkodjuk, a felületét villával megszurkáljuk és olajjal megkenjük. Már mehet is a sütőbe, 200°C-on kb. 25 percre lesz szüksége. Pár perc pihentetést követően melegen szervírozható.
Össze is fut menten a nyál az ember szájában erre a receptre – én őszintén szólva ezt friss spenót vagy mángold levelekkel is kipróbálnám, úgy sem lehet rossz.
Na, persze azért ennyibe nem merül ki az Emilia-Romagna régiót népszerűvé tévő konyha gyűjteménye – ezernyi más recept is rendelkezésre áll, mint pl. a gnoccho fritto, ami ugyancsak kenyértészta alapon készülő finomság, amit sós és édes ízekkel is variálhatunk, ízlés szerint. Vagy ott van a zampone, amiről már mi is írtunk korábban.
Így arra bátorítunk mindenkit, ne álljon meg ezeknél a recepteknél, keressen-kutasson még bátran tovább is olasz receptek után – a facebook-on kommentben várjuk is a javaslatokat, osszák meg az olvasóinkkal saját tapasztalataikat, receptjeiket!