Azon gondolkodtunk, hogy ma valami lombard konyhához kapcsolódó cikkel várjuk Önöket…

… azonban hamar rájöttünk, hogy nem annyira lombard, mint inkább milánói, bergamói, bresciai és egyéb konyhákról lehet inkább beszélni, hiszen a történelem a gasztronómiai szokások elterjedésében is fontos szerepet játszott. Gondoljunk csak bele, hogy Milánó és Mantova mintegy 150 évig osztrák fennhatóság alatt állt, Bergamo és Brescia hosszú ideig Velencéhez tartozott, így a mai értelemben vett régión belül is számos különbség adódik. Ma a teljesség igénye nélkül fogunk szemezgetni ezen konyhák és termékek közül, hogy kapjunk egy kis képet a számunkra is oly kedves témáról.

Természetesen Lombardia is híres azokról a tipikusan olasz ételekről, amelyeket már számtalanszor megemlítettünk korábban, hiszen a rizottók, a polenta itt is szerves részét képezik a mindennapi étkezéseknek. Épp ezért mi most másra koncentrálnánk – említsük is meg mindjárt a gorgonzolát, ami a lombard sajtok első számú versenyzője. Az alábbi képen megcsodálhatjuk a gyönyörű sajtot, korábbi írásunkban pedig részletes információkat osztottunk meg, érdemes visszatekinteni.

Gorgonzola

Karácsony közeledtével nem mehetünk el szó nélkül a panettone mellett sem, hiszen milyen dolog lenne az ünnepek előtt ezt a tipikusan milánói csemegét kihagyni. Nálunk is kapható már évek óta ez a sütemény, így nem kell a konyhában robotolnunk érte – az ára mondjuk itthon meglehetősen rémisztő. Aki szívesen dolgozna meg érte, és tenné az ünnepi asztalra a saját keze munkáját, annak ismét egy korábbi írásunkat ajánljuk figyelmébe.

Panettone milanese

Folytassuk azonban egy érdekességgel, amiről itthon azért lényegesen kevesebb szó esik, mint a fenti finom falatokról. Ez pedig nem más, mint a cremonai mustár – Mostarda di Cremona. Nem, bizony nem a hagyományos értelemben vett mustárról van szó, ugyanis ez egy gyümölcsös csemege, amit szintén a karácsonyi időszakban lehet nagyobb mennyiségben a boltok polcain megtalálni. A finomság lényege, hogy a gyümölcsöket mustárral keverik, így teszik el télire – majd akár desszertként, akár köretként fogyasztják. A kicsit bizarrnak tűnő ötlet egészen régi korokig nyúlik vissza, amikor a – főként télen – a külvilágtól izoláltan élő szerzetesek a cremonai kolostorokban megpróbálták a megtermelt gyümölcsöket a tél beköszöntével tartósítani. Erre egy jó módszernek tűnt a mustár használata, s az idő összeérlelte az ízeket, a módszer pedig maradt, sőt elterjedt. A pikáns mustár az édes gyümölcsökkel egy elég furcsa kombinációt jelent, de mindenképpen érdemes kipróbálni, hiszen a magyar ízlelőbimbóknak biztosan új élményt nyújt. Fenti linken még recept is található hozzá, így akinek kedve van, akár saját kezűleg is elkészítheti.

Mostarda di Cremona

S egy egytálétel a tészta szerelmeseinek – a pizzoccheri, ami egy teljes kiőrlésű liszttel készült tészta. Ehhez főtt burgonya és mángoldlevelek passzolnak, amelyeket le lehet rétegezni egy gyönyörű tálban a tésztával, a rétegek közé természetesen finom vaj és reszelt sajt is kerül – ez utóbbi az eredeti recept szerint természetesen egy, a valtellinai területről származó Valtellina Casera, amelyről nem tudtunk ellenállni egy képnek, annyira szép és lejjebb görgetve található.

Pizzoccheri

Valtellina Casera

Ez csak egy apró ízelítő volt abból, hogyan lehet finomakat enni Lombardiában, azonban sokminden van még, amiről később is szó kerül majd. A lombardok kapcsán ne feledkezzünk meg a mascarponéról, amit még a magyar konyhák is használnak a tiramisuhoz – szerencsére lehett itt is finomakat kapni. A lombard szalámik is messze földön híresek, a nyúlból készült ételeik kiválóak és persze kétségkívül a boroknak is helyet kellett kapnia ebben a közel sem teljes felsorolásban.

Egyet megígérhetünk: a lombard gasztronómia nem most került elő először, és biztosan utoljára sem – számtalan felfedezésre váró része van még a konyha ezen észak-olasz szeletének, amit ha nem is ebben a hónapban, de a nem túl távoli jövőben még szívesen körüljárnánk. Reméljük, akkor is velünk tartanak!