Lazio tartománynak is sok tipikus étele van, ezek közül csemegézünk ma – szinte szó szerint.

Kezdjünk talán a sajtokkal, hiszen az olasz sajtok messze földön híresek.

A caciotta romana, melyet minden sajtok anyjaként tartanak számon, juhtejből készül, és már 2-3 napnyi érlelés után fogyasztható sárga sajt. (A linken található részletes leírást nyelvtanulók figyelmébe szövegértési és fordítási feladatként ajánljuk, a haladó nagymenőknek pedig könnyed információszerzési lehetőségként propagáljuk.)

A marzolina-t mindig tavasszal készítik, kecsketejből és legalább két hétig érlelik. Minél tovább, annál intenzívebb íz érhető el. (A cikk szintén hasznos olvasnivaló az olaszul beszélők számára.)

A szintén juhtejből készülő pecorino del pastore viszont már 5-6 hónapig érik, alkalmasint olajréteg alatt.

A pecorino romano mindig a téli hónapokban készül, szintén 5-6 hónapig érik, és rendszerint 20-30 kg-os tömbökben fordul elő (nincs is szebb annál, mint amikor sokféle sajt óriási hengerekben várja, hogy egy szép vékony szeletet kihasítsanak belőle).

Ezek csak rövidke példák voltak azokból a sajtokból, melyek tipikusan ebben a régióban készülnek. Természetesen a ricotta romana sem maradhat ki a felsorolásból, amely egy puha, morzsalékos sajt. Jellegzetessége, hogy frissen, de több hónapos érlelés után is ugyanolyan jólesően fogyasztható.

A tésztaételek közül – melyek Olaszországban tipikusan előételnek számítanak – az elsők között említhetjük meg a rigatoni alla carbonara-t, hiszen a lazioi ételek történelmének java része a földműves kultúrában gyökerezik. A szószok közül a tejszínes és paradicsomos verziók is előfordulnak, nem ritkán utóbbi esetben csípősek. Így készül például a penne all’arrabbiata is. Ezeket a tésztaételeket sok esetben a magyarországi olasz éttermek kínálatában is megtaláljuk.

Rigatoni alla carbonara

Az egyik legtipikusabb sült, amivel összetalálkozhatunk a régióban, az a malacsült. Különösen Ariccia városa tartja számon az étel fontosságát, itt ugyanis még ünnepe is van a finom falatoknak. A Sagra di Porchetta-t több évtizede minden év szeptemberében megülik, ahol sok malacka sül a téren. Az elkészítés módja nagyon egyszerű: a húshoz nem kerül más, mint só, bors, rozmaring és fokhagyma, valamint sok türelem a sütéshez. A kész nyársat aztán hajszálvékonyra leszeletelik, és így lehet kóstolni, hazavinni. Az ünnep része a város régi arisztokrata családjait idéző kosztümös felvonulás, és az erkényről való szendvicsosztás – a kenyérszeletek közé értelemszerűen a frissen készült malacsült ízletes darabkái kerülnek.

Félreértés ne essék, a Sagra di Porchetta nem kimondottan Ariccia város ünnepe, a malacsült máshol is népszerű, így a régióban szerte szinte bárhol belefuthatunk egy hasonló mulatságba!

Lazioban egyébként – mint ahogyan azt tényleg szinte bármelyik régiónál emlegetjük – természetesen nem hagyhatók ki a tipikus borok, amelyeket akár egy könnyed tésztaétel, akár egy izmosabb sült mellé jóízűen elkortyolhatunk.

S még pár szó az édességekről: mára úgy döntöttünk, hogy egy Lazio és Ciociaria (mely térségről korábban már értekeztünk) területén oly jellemző citromtortát emelünk ki. A recept rendkívül egyszerű:

Torta al Limone

Hozzávalók:

Elkészítés:

A klasszikus piskótareceptet követve összekeverjük a tojássárgákat a cukorra és a vajjal, lassan hozzákeverjük a sütőporos lisztet. A tojásfehérjét felverjük, hozzáadjuk a citromok levét és reszelt héját. A két masszát összekeverjük, majd 200 °C-on kb. 20 percig sütjük. Miután kihűlt, porcukorral meghintjük.

Csodás ízek, laza piskóta. Nyáron egy-két gombóc fagyit is elbír mellé a magyar kistányér…

Ha valaki nem rest, akkor a worldrecipes.expo.2015 vagy a giallozafferano oldalon számos, Lazio-ra jellemző finomság receptje között kutakodhat. Gyönyörű képek, elképesztő ízek várják az odalátogatókat.

Reméljük, hogy a mai cikk mindenkivel jól megkóstoltatta Lazio-t, így aki oda indul, már némi rutinnal felvértezve, célirányosan tud tovább kíváncsiskodni.