A gasztronómia vizeire evezve egy kis édességgel szolgálunk ma. Elvégre vasárnap van, a közös családi sütizés ideje.

Találtunk egy klassz sütit, ami a mi konyhánkban sem teljesen ismeretlen, ha nem is pont ebben a formában elkészítve. Velence, de Vicenza környékén is népszerű a ‘Macafame’, ami egy könnyen összeállítható, mégis ínycsiklandó és nagyon finom desszert. (Az angolok ennek egy verzióját kenyérpudingnak, mi pedig a mákos verziót használva máglyarakásként is ismerhetjük.)

A sütemény a régi időkbe nyúlik vissza, amikor a szegény földművelők számára gyakran jelentett gondot, mi is kerüljön az asztalra, főleg édesség, nyalánkság gyanánt. Ezért ennek a sütinek az összetevői igen egyszerűen hozzáférhetők. Jellemzően ezek a kenyér, a tojás, az alma, a tej és a méz. A recept persze az évszázadok során változott, sőt mi magunk is módosíthatunk rajta kedvünk szerint. Kerülhet bele mindenféle mag, úgymint mandula, mogyoró, dió, de akár csokidarabkákkal, kandírozott gyümölccsel, mazsolával is nyugodt szívvel megbolondíthatjuk.

A desszert neve is beszédes, visszautalva a fentiekre: a ‘Macafame‘ abból a kifejezésből ered, hogy ‘ammacca la fame’, azaz elűzi az éhséget. Mivel a sokat nélkülöző földművesek sokszor nehezen engedhették meg maguknak, hogy édesség kerüljön az asztalra, törekedtek hát arra, hogy amikor volt, hát laktatónak kellett lennie. Így a (legtöbbször maradék) kenyérből készült finomság egy-egy reggeli vagy uzsonna kiváltására is tökéletes volt, mindamellett, hogy nagyon ízletes.

Fotó: Cucchiai d’Argento

De most már annyit beszéltünk róla, hogy jöjjön végre a recept, amelyet a Cucchiaio d’Argento honlapjáról hozunk Önöknek:

(A recept leírója felidézi gyerekkori emlékeit is, amikor a nagyszülők szinte kád méretű hatalmas edénybe tették az összes maradék száraz kenyeret, kicsit fonnyadtabb gyümölcsöt, esetleg a maradék panettonét, stb. Hisz a recept lényege, hogy minden maradék okos felhasználásra kerüljön, csakúgy, mint egy rendes paraszti háztartásban.)

Hozzávalók:

0,5 l tej, 2 db alma, 2 db tojás, 0,3 kg szikkadt kenyér, 2 ek nádcukor, 1 ek méz, 2 ek kukoricaliszt, rum, mazsola, akár füge

Elkészítés:

Áztassuk a rumba a mazsolát. A darabokra tépkedett kenyeret tegyük egy tálba, öntsük rá a kicsit felmelegített tejet. Miután megszívta magát a kenyér, kicsit kinyomkodva tegyük át egy másik tálba, ahol hozzáadjuk a tojást, a cukrot és a mazsolát, majd ezt követően a mézet, a darabokra vágott fügét és a felkockázott almát is. Béleljünk ki egy tortaformát sütőpapírral, és tegyük át bele az egészet. Kézzel egyengessük el. Szórjuk meg a tetejét a kukoricaliszttel és süssük 160°C-on 40-50 percig, amíg egyenletesen aranybarna színt nem kap.

Az igazi olaszos lelkületű háziasszonyok nyugodtan tálalhatják vaníliafagyival.

Jó étvágyat!

Aki további desszerteket vadászna, és valami nagyon olaszosra vágyik, annak ajánljuk figyelmébe a Dissapore egyik  (olasz nyelvű) cikkét, amelyben megismerkedhetnek a 20 legjellegzetesebb olasz édességgel, természetesen régiókra bontva.

Nem csak a képet, de a cikket is érdemes átbogarászni, és a recepteket gyűjtögetni – ki tudja, mikor lehet a meghívott vacsoravendégeket ilyesmivel lenyűgözni. Aki tehát a vacsora királya/királynője lenne, annak irány a honlap!

Fotó: dissapore.com