Ma egy igazi Nápoly-imádót fogtam fülön, hogy meséljen nekünk arról a rettentően különleges városról, amelyről úgy hírlik, szinte csak szélsőséges érzelmeket vált ki mindenkiből.

Az emberek java része, aki megfordul Nápolyban, zömmel úgy tér haza, hogy nem ez volt az utolsó nápolyi útja – ez velem is így történt. Muzsik Vica is így járt jónéhány évvel ezelőtt, aztán olyan szerelem kerekedett ki a városlátogatásaiból, hogy a mai napig rendszeresen visszatér és a blogjában ráadásul meg is osztja velünk a tapasztalatait, amiből mindenki sok hasznos morzsát találhat a saját útjának szervezéséhez. Aki pedig nem tervez utazást, az is olvassa át nyugodtan az interjút és az írásait is, mert garantálom, hogy kedvet kap, és előbb-utóbb nyakába veszi Nápolyt!

• Vica, mióta jársz Olaszországba, honnan jött az érdeklődés?

• Nekem már a szüleim is Itáliában voltak nászúton, mielőtt megszülettem. Nálunk mindig olasz zene szólt, Celentano dalain nőttem fel. 9 éves voltam, amikor először nyaralni mentünk Jesolóba, ott tanultam meg úszni. Ezután még sokszor jártam az Adriánál, évente mentünk Bibionébe, Lignanóba, Velencét pedig minden alkalommal látni kellett, apukám mindig azt mondta “addig kell menni, amíg el nem süllyed”. 11-szer voltam ott, és ma is az apukámtól hallott történeteket mesélem, amikor a Szent Márk téren állok. Nagyon hálás vagyok neki.

• Mikor utaztál először Nápolyba és milyen benyomásokat szereztél?

• Nápolyba egy véletlen kapcsán kerültem, egyik nagy szerelmem után utaztam ki, aki ott fotózott egy esküvőt. Ez 2014-ben volt. A fiúval egy percet sem találkoztunk, így magamra maradtam. Rettegés fogott el, ahogy a szállodából kiléptem, a hangzavar, a színesbőrűek, az erőszakosan udvarló amorosók, a szemét láttán. A pizzériában megmutatták a turisták, hogy ahol lakom az a pályaudvar környéke és a hírhedt Forcella negyed, amit jobb elkerülni. Másnap hívtam egy taxit és egyenesen a tengerpartra vitettem magam. A királyi Nápoly tárult elém a várral, a hosszú Lungomaréval és a varázslatos Nápolyi-öböllel meg a Vezúvval. Két és fél órát töltöttem ott a tengert és a helyi embereket nézve… és lassan beleszerelmesedtem a város lelkébe. Nem tudom, mi történt velem, de olyan dolog, amit sehol máshol a világon nem tapasztaltam. A nápolyiak kedvessége, közvetlensége teljesen elvarázsolta a szívemet. Másnap már sírva mentem haza a repülővel, és tudtam, hogy itt maradt egy darabka belőlem. (az interjú a fotó alatt folytatódik)

  

  Nápolyban
  Fotó: Muzsik Vica

• A blogodban és a fb csoportban is számtalan praktikus, hasznos infó található, ami a kiutazók nyaralását nagyban megkönnyíti. Ezeket kint eltöltött hosszabb idő vagy kisebb utazgatások alatt gyűjtötted össze?

• Első utam óta rengetegszer tértem vissza – azt mondják egy idő után már nem számolja az ember. De amikor kinyílik a repülő ajtaja, mindig az az érzés fog el, hogy hazaérkeztem. Elhatároztam, hogy megmutatom az embereknek, hogy Nápoly nem szeméttelep és nem Dél-Itália szemetesládája, hanem egy csodákkal teli hely. A kutatásaimat mindig egyre bővítettem és mélyítettem, így számtalan kis útikönyv jött létre, ennek tárolására hoztam létre a blogomat. Örülök, ha segíthetek ezzel az embereknek, jó lenne, ha a csodákat látnák meg Nápolyban, ami egykor Európa leggazdagabb városa volt.

• Képzett idegenvezető vagy – olaszországi licensszel? Felkérhetnek az utazók ottani kalauzolásra?

• Van ugyan utazásszervezői végzettségem, de nem vagyok idegenvezető. Arra ott vannak a profik, szerintem a két legjobb idegenvezető tevékenykedik Nápolyban, akikre nagyon büszke vagyok. Én általában kisebb csapatban szeretek utazni, szeretem, ha sokat nevetünk és megéljük a dél-olasz dolce vitát, ha jut idő a helyiek megismerésére és a szemlélődésre is. Bakancslistám soha véget nem érő, így még rengeteg úticél van előttem.

• A nápolyi közlekedés híresen kaotikus – hogy kezeled ezt, amikor ott vagy? Mersz autót bérelni, robogózol inkább vagy rábízod magad a tömegközlekedésre?

• Minél többet járok Nápolyba, annál kevésbé bízom a helyi tömegközlekedésben. Mostanra saját taxisofőröm van, aki visz minket kocsival, szerintem ez a legkényelmesebb módja az utazásnak. De ugyanúgy ajánlom az autóbérlést is, nagyon nagy szabadságot ad, ahogy a hajózás is. Van viszont egy gyengém: a lerobbant Circumvesuvianát imádom! (az interjú a fotó alatt folytatódik)

Ravello
Fotó: Muzsik Vica

• Egyedül utazol, párban töltesz időt Nápolyban, vagy egyenesen társasággal jársz oda?

• Barátaimmal utazom vagy kisebb társasággal. Igazából folyton útitársakat keresek, mert egyedül utazni nem szeretek, jól esik megosztani az örömöm másokkal.

• Meséld el nekünk, hogy mi volt a legviccesebb nápolyi kaland, ami megtörtént veled! Kíváncsiak vagyunk a legmegdöbbentőbbre és a legijesztőbbre is – ne kíméld az olvasókat!

• A leghihetetlenebb sztori kétségkívül az volt, mikor Caprira indultunk 6 napos nyaralásra, és végül úgy ömlött az eső 6 napon át, hogy sehogy sem tudtunk átjutni a szigetre. Nápolyi városnézés lett a vége. Amilyen rossz híre van Nápolynak, annyira jó szívvel elmondhatom, hogy ijesztő dolog nem történt velem soha. Vicces sztori annál inkább! Egy kicsit szórakozott vagyok… de erről a barátaim tudnának mesélni bővebben!

• Mesélj kicsit a nápolyi emberekről – a híres vendégszeretetükről és a nyitott természetükről – miért jó Nápolyban lenni?

• Sok nápolyi barátom van kint, akikkel nagyon szeretek találkozni. Sokat tanulok tőlük, ők ugyanis azt vallják, hogy élni kell, mert ki tudja meddig tart az élet. A problémákkal majd holnap foglalkozunk. Imádom a nyitottságukat, Nápolyban nem szólnak meg senkit! Az utcán és a tengerparton élik az életüket (a lakások gyakran túl kicsikék), a naplemente megnézése minden nápolyi számára kötelező program. Nagyon könnyen barátkoznak, segítenek, ahol tudnak, barátságuk számomra az egyik legnagyobb kincs a világon. (az interjú a fotó alatt folytatódik)

Capri
Fotó: Muzsik Vica

• Úgy tudom, egy srác miatt utaztál először oda – végül megtalált-e téged ott délen az olasz szerelem?

• Volt néhány próbálkozás az elmúlt években, de nekem túl szeszélyesek az olasz fiúk. Még nem talált rám az igazi nagybetűs Szerelem.

• Mit üzensz az olaszorszagrol.hu olvasóinak Nápoly kapcsán búcsúzóul?

• Hogy ki ne hagyják Nápolyt! A mitológiák földjét, a római császárok nyaralóparadicsomát, a misztikus Nápolyt, a babonás Nápolyt, Márai Nápolyát, az itt megízlelhető finomságokat, a pizzát és az édességeket, amik messze földön híresek. Végül próbálják ki a következőt: mosolyogjanak a pincérre, az eladóra, a taxisofőrre és mondják neki olaszul “Bellissima Napoli!” És figyeljék a hatást! Egy nápolyi ember ugyanis azonnal kinyílik ezektől a szavaktól és a szívébe fogad. Buon viaggio!

Na, kedves olvasók! Ezekkel a jótanácsokkal felvértezve, és a kíváncsiságunkat még inkább felkorbácsolva indulhatunk útnak Nápoly felé – ki első, ki sokadik alkalommal! Nápoly valóban nagyon különleges hely, egyszer mindenkinek meg kell tapasztalnia.

Remélem, hogy Vica sztorijai mentén fejben már mind el is indultunk – akinek van kedve, az élménybeszámolóit megoszthatja fb-kommentben, vagy akár levélben az olaszorszagrol.hu oldalon található elérhetőségre beküldve.

Imádom, hogy Noémi ilyen szép és igényes könyvet adott ki Olaszországról! Szeretettel ajánlom mindenkinek, akit elvarázsolt Itália! ☺️