A tavalyi év végén elég sokat tudtam utazni, egyik klassz kalandom Velencébe szólított (hova máshová?).

Szeretek oda (is) úgy utazni, hogy mindig valami újdonságot nézek meg, amit addig még nem láttam. Most például sikerült meglátogatnom a város néhány gondolakészítő műhelyének egyikét, a San Trovasót. Azt a fantasztikus helyet, ahol Velence emblematikus hajói, az éjfekete gondolák születnek. Ahol gondos kezek hosszú idő alatt csiszolják tökéletesre a különféle fafajtákból álló elemeket, hogy azokat speciális szabályok szerint összeállítva megszülethessen a város csatornáit át- meg átszelő hajó, a gondola.

Photo by Gérard GRIFFAY on Unsplash

A gondola, amelyen egykor maga Casanova is sokszor járta a várost, amelyben titkos megbeszéléseket is megejthetett, vagy éppen gyönyörű nőket csábíthatott el, évszázadok óta szinte jelképe Velencének. Ha meghalljuk a város nevét, az első három dolog között, ami eszünkbe jut róla, biztosan a gondola lesz az egyik.

Azért is vitt oda a kíváncsiságom, mert amellett, hogy az ember gondolába pattan, ha Velencében jár, szeretne adott esetben egy kicsit többet is megtudni ezekről a vízen ringó, sejtelmesen fekete, mérhetetlenül elegáns vízi járművekről.

San Trovaso gondolaműhely – Szerkesztőségi fotó

A San Trovasóban Francesca, a műhely tulajdonosának lánya fogadja a betérőket és mesél a gondolák készítésének rejtelmeiről. Megtudjuk, hogy hány gondolát készítenek egy évben. Mit gondoltok, mi ez a szám? Elárulom: 1. Na, nem azért, mert olyan sokáig tart – egy gondola elkészítése kb. 2-3 hónapot vesz igénybe. Sokkal inkább azért, mert rengeteg egyéb munka adódik a műhelyben: nevezetesen a meglévő gondolák „szervize”. Évente jónéhány alkalommal szárazra húzzák a gondolákat (mindegyiket muszáj, csak nem mindegyiket itt) és levakargatják az aljára tapadt kagylókat és egyéb szennyeződéseket, amelyek óhatatlanul rákerülnek a csatornákat szelve.

Azt is megtudhatjuk egy ilyen látogatás alkalmával, hogy milyen fafajtákat használnak (sokfélét!) egy gondolához, és hogy minden gondolásnak van lehetősége egy-egy díszítéssel egyedivé tenni a saját „vízi járgányát”, amit szintén a műhelyben készítenek el.

A műhely felett köröző sirályok hangjáért, a festék friss illatáért és csillogó színéért is érdemes beugrani, ha erre járunk – nem is beszélve arról a rengeteg információról, amivel gazdagodhatunk.

San Trovaso gondolaműhely – Szerkesztőségi fotó

A java részét már én magam is megosztottam veletek korábban, a Ciao, Itália! című kötetemben. További érdekességekért lapozzatok bele – kiderül az is a könyvből sok más mellett, hogy miért feketék a gondolák!

Ha pedig legközelebb Velencében jártok, szánjatok egy órácskát (nem tart tovább általában a bemutató) erre a műhelyre, mert egy olyan különleges szeletét látjátok meg a városnak, amibe egyébként nem is igazán gondolunk bele.

A Dorsoduro városrészben lévő kis műhely nincs messze a Galleria dell’Accademiától, pár perc sétával ott teremhetünk. A házszám a rissz-rossz kapu felett nagyon kikopott, nehezen beazonosítható. Épp emiatt első blikkre kizártnak tartja az ember, hogy pont azon a kis kapun kell majd bebocsátást kérni – pedig így van!

Előre kell bejelentkezni a megadott elérhetőségek egyikén, és időpontot egyeztetni. Nagyon szívélyesen fogadják a látogatókat, belépődíjat nem is szednek – de azért persze illik egy kis borravalót otthagyni; ki-ki lehetőségei szerint döntheti el, hogy mennyit szán rá.