Dustin Hoffman és Olaszország
Számos esetben látunk arra példát, hogy egy-egy hollywood-i sztár európai – vagy még inkább japán – reklámokban szerepel.
Sokan mondhatják, hogy ezek a hírességek eladják a lelküket, meg hogy pénzért bármit, de ez hozzáállás kérdése. Ha a reklám maga igényes, netalán még világcégről is van szó, nagyon is sokat számít a vállalatnak, hogy ki adja hozzá az arcát vagy nevét. A sztárok oldaláról pedig hát igen, mindenki szeretne pénzt keresni, akinek sok van, az is.
Vannak, akik jópofának tartják ezt a fajta közszereplést, vannak, akik tényleg elkötelezettjei valaminek. Vegyük például George Clooney-t, aki lényegében a Como-i tónál lakik, és láthatóan nem tud betelni Olaszországgal, nem csoda, hogy egy Fiat vagy Martini reklámban is felbukkan, hogy a Nespresso-t már ne is emlegessük.
Az olaszországi reklámokban azonban jellemzően olyan emberek bukkannak fel, akiknek egyébként is van kötődése Olaszországhoz. George Clooney-ról már esett, s még lesz is róla szó, de ott van pl. Vincent Cassell, akinek olasz a felesége (Monica Bellucci).
Akit viszont eddig még nem említettünk, az Dustin Hoffman. Az ő indíttatásáról a reklámokban való részvétel kapcsán nem sokat tudunk, azonban az biztos, hogy kitűnő színészi képességeit itt is kamatoztatni tudta.
Ha valaki olasz kávét főzne, s Hoffmantól tanulna, nem biztos, hogy megfelelő mestert választ, de a Vergnano reklámjában fergetegeset alakít, és ha nem is értjük maradéktalanul a szöveget a végén, akkor is szórakoztató.
Ha valakit érdekel a záró párbeszéd, ami az esszenciája az egésznek, hát így hangzik:
A másik, szintén Olaszországban forgatott reklám egy imidzsfilm, amely az egyik régió, Marche számára készült. Ebben a kisfilmben a színész Giacomo Leopardi olasz költő L’infinito c. versét szavalja – nagy küzdelmek árán – olaszul. Szerintünk kimondottan szép lett a film, és kedves a vergődés, ahogy a nyelvvel harcol Dustin Hoffman, bár úgy tudjuk, az imidzsfilmet sok kritika érte a versválasztás miatt, ugyanis témájában igen szomorkás-filozófikus, és sokak szerint nem lett eléggé vonzó az összhatás.
Ördög tudja, mi azért szívesen sétálnánk azokon a lankákon, ha már egyszer Marche régióban járunk.
Olasz verseket kedvelőknek pedig zárásként álljon itt a hivatkozott vers eredeti szövege, amely 1819 táján íródott:
e questa siepe, che da tanta parte
dell’ultimo orizzonte il guardo esclude.
Ma sedendo e mirando, interminati
spazi di lí da quella, e sovrumani
silenzi, e profondissima quiete
io nel pensier mi fingo; ove per poco
il cor non si spaura. E come il vento
odo stormir tra queste piante, io quello
infinito silenzio a questa voce
vo comparando: e mi sovvien l?eterno,
e le morte stagioni, e la presente
e viva, e il suon di lei. Cosí tra questa
immensitá s’annega il pensier mio:
e il naufragar m’é dolce in questo mare.