Nemrégiben ismét Triesztben jártam – egy ideje évi egy-két alkalmat mindig szentelek ennek a hozzánk közel lévő, érdekesen multikulti, de mégis nagyon olasz városnak.

Most úgy döntöttünk, hogy az ott töltött hét alatt kiruccanunk egyik nap Duinóba, ami igazán közel van, a part menti odavezető út pedig önmagában megér egy misét.

Aki a Strada Costierán halad Triesztből Duino felé – és miért is ne éppen arra menne – , az nem csak a Trieszti öbölben gyönyörködhet egész úton, hiszen bal kéz felől végig a tenger kísér minket, de más szépséget is láthat. Ez az egyik jellegzetessége a karsztos vidéknek errefelé, hogy a természet könnyen alakítja a kőzetet, így útközben egy olyan sziklába vájt „lyukon” halad át a 14-es út, ami igazán különlegessé teszi a Duino/Monfalcone felé vezető szakaszt. A Galleria Naturalénak hívott szikla alatt átmenni nagyon klassz élmény, fantasztikus ez a természeti jelenség – plusz fontos, hogy ne feledjünk ilyenkor háromszor dudálni alatta, mert az állítólag szerencsét hoz. (Igen, dudáltunk…)

Galleria Naturale
Forrás: triesteallnews.it

Duinóba érve – lehetőleg reggel, időben, hogy legyen hely – egy ingyenes parkolóban lehet letenni az autót (értéket látható helyen ne hagyjunk benne!). Onnan pedig egy rövidke sétával már a kastély hatalmas kapujánál is vagyunk. Az 1400-as években épült kastély már évszázadok óta a Thurm und Taxis, vagy ahogy az olaszok mondják: a Della Torre Tasso család birtokában van.

Duino – Szerkesztőségi fotó

Virágkorát épp egy évszázaddal ezelőtt élte, amikor Mária hercegnő, ennek az illusztris családnak a tagja töltötte itt mindennapjait. Mint irodalomrajongó, csak úgy vonzotta maga köré a kortárs költészet és irodalom jeles képviselőit, akik között még a híres Gabriele D’Annunziót is ott találjuk. Az a vendég viszont, akit annyira elbűvölt a kastély és környezete, hogy rendszeresen visszatért és egy jelentős művét is itt írta: Rainer Maria Rilke. A Duinói elégiák ennek a meseszép kastélynak a kertjében és termeiben születtek, amelyen olyan nagyon nem lepődünk meg, ha ott jártunkkor azzal szembesülünk, hogy a kastély szinte minden terméből a tengerre látunk rá. Tisztára, mint a Castello Miramaréban!

A kastélyból persze lehet látni az eredeti, 1000 körül épült vár romjait, ami egy közeli sziklán áll – érdemes ide átsétálni, nincs messze és bár csak egy picike rom, azért nagyon szép.

Duino – Szerkesztőségi fotó

Semmiképp ne hagyjuk ki a kastély kertjét sem, sőt érdemes azzal kezdeni a látogatást. Most ősszel, október végén olyan csodás színekkel volt teli minden, hogy élmény volt nézelődni – szívből ajánlom ezt az úticélt, nem csak őszre!

Duino – Szerkesztőségi fotó

Duino – Szerkesztőségi fotó

Duino – Szerkesztőségi fotó

Visszafelé már nem a Strada Costierán haladtunk, ugyanis muszáj volt még meglátogatni a Santuario Monte Grisát is, amiről korábban már írtam is!

Duino (meg én) – Szerkesztőségi fotó