Folytatjuk a dialektusok taglalását, nézzük meg a toszkán verziókat így – kis csalással – a hónap legelején.

Hogy ne kapjanak sokkot a nyelvészeti témától, akik a nyaralásból épp hazaérve kezdenek olvasgatni, azok számára ígérjük, a mai cikkünk kicsit lazább és rövidebb lesz a szokásosnál – mintegy levezetése ennek a régiónak, amelyről egyébként rengeteget lehetett volna még írni, természetesen fogunk is.

Toszkán dialektusok

Nos, a toszkán dialektusok java része is az egyes városok köré szerveződik. Silvia Calamai írásában láthatjuk, hogy a csoportosítás nem is túl egyszerű feladat, és alapvetően a nyelvészek is sokszor változó szempontok szerinti csoportosításokat alkalmaznak. Itt van mindjárt Giovan Battista Pellegrini, aki egy 1977-es tanulmányban (Carta dei dialetti d’Italia) a régiót dialektusok szempontjából hat részre osztja:

Luciano Giannelli, a Toscana című monográfiájában (amelyet 2000-ben adtak ki megújítva) pedig az alábbi felosztást látja indokolhatónak:

Dialektustérkép

Ő még további, ún. szürkezónás dialektusokat is megemlít, amelyek fentiek mellett létezve, azokat kiegészítve gazdagítják a terület nyelvi sokszínűségét.

il viareggino

A toszkán nyelvjárások így, egymás mellett alkotják lényegében a toszkán nyelvet, amely megintcsak maga-magát nevezi így; állami, országos szinten természetesen szó nincs nyelvről. Sok esetben, nagyobb dialektusoknál használják a ‘vernacolo’ kifejezést, ami helyi nyelvváltozatként fordítható, talán így érezhető egy kicsit számunkra is az árnyalatnyi különbség.

Aki szívesen elmerülne még a témában, annak ajánljuk átolvasni a treccani vonatkozó szócikkét, amely hosszasan taglalja még azt is, hogy fonetikailag milyen jellegzetességeket hordoznak ezek a változatok. Aki pedig ehhez képest más megközelítésből olvasgatna az egyes verziók morfológiai jellemzőiről, azoknak a wikipédia is nyújthat némi támpontot.

Nyár végére ennyi tudományoskodás még épp belefért, de túlzásba nem visszük! Szeptembertől pedig északra visz az utunk, ahogy azt már korábban is megígértük.