Egy gyerekkorban megélt, és erősen idealizált szerelem fűzte Dantét az ő Beatricéjéhez.

Ez a szerelem 1274-ben kezdődött, s sokkal inkább hívhatjuk rajongásnak és plátói érzéseknek, mint bármi másnak. Dante 9, Beatrice Portinari pedig 8 éves volt azon a bizonyos első találkozáson. Dante a család fiaival ápolt baráti viszonyt, így találkozhatott egy alkalommal húgukkal, a csodaszép lánnyal. (A Portinari família egy bankár család volt a középkorban, nevük a Medici-bankokban dolgozó vezetők között az 1400-as években is felbukkan.)

Mint gyermekkori szerelem, a későbbi költészetében is plátói érzésekkel övezett angyali nőalakként jelenik meg Beatrice. Erősen idealizált képe piedesztálra helyezte a lányt – a tisztaság és a szüzesség szimbóluma is lett. Testi vonzalomról évekkel a találkozás utáni költeményekben sem esik szó, a lány egyébként is elérhetetlenné vált számára.

Dante találkozik Beatricével (Henry Holiday 1883.) – Forrás wikipedia

Azon a bizonyos találkozáson túl nem tudni, hogy volt-e lényegesen több, illetve, hogy szót váltottak-e egyáltalán. De, mint azt az irodalomból jól tudhatjuk, egy nagy hatású plátói érzelemhez erre nem is feltétlenül volt szükség.

A lányra – ugyanúgy, ahogy Dantéra – egy előre leszervezett házasság várt, így útjaik nem keresztezhették egymást. A beteljesületlenség tragédiáját pedig Beatrice 24 éves korában, 1290-ben bekövetkezett halála fokozta tovább. Életrajzírói szerint Dante alig-alig elviselhető lelki fájdalmakon ment át, teljesen magába fordult és mai szemmel nézve a depresszió súlyos jeleit mutatta. Amikor kissé összeszedte magát, a tanulmányokba menekült, és elméjét annak pallérozásával próbálta lekötni.

Beatrice halála után Dante még évekig írta hozzá szerelmes költeményeit, amelyek könnyedségükkel új műfajt teremtettek a középkori költészetben – ezt ma édes új stílusnak (dolce stil nuovonak) hívjuk.

A dantei életművön több helyen is végigvonul Beatrice hatása. Egyrészt az iránta érzett szerelem termése lett ez a teljesen új költői eszköz, ama bizonyos új stílus megszületése: a dolce stil nuovo.

Másrészt az Isteni színjáték, ami Dante egyértelműen legmeghatározóbb műve, is magán viseli a szerelem hatását. A három részből álló mű Paradicsom fejezetében Beatrice alakja lesz, aki elkíséri Dantét az Édenkertbe. A Beatrice halála után több mint egy évtizeddel született alkotásban is ugyanazt a gyermeki bájt és angyali ártatlanságot képviseli a lány, amit minden korábbi Dante-műben, ami hozzá vagy róla íródott.

Persze, idővel azért Dante gondolataiból és bánatából visszatért jelenébe, Beatrice alakját azonban mindvégig hordozta magával. Mivel a költő a numerológia berkeiben is otthonosan mozgott, még a lány halálának dátumát is „módosította” írásaiban, csak hogy a 3-és 9-es számnak (ami művei visszatérő eleme így vagy úgy) megfeleltethesse. Június 8-a helyett 9. lett a pontos nap Dante műveiben, amikor a lány elhagyta a földi létet. Ugyanezért tulajdonított nagy jelentőséget annak is, hogy ő maga 9 évesen látta meg először ezt a tüneményt, akit Beatricének hívnak.

A lányt dicsérő írásainak intenzitása és száma az évek során lecsökkent; más típusú érzésekkel, s akár szerelmekkel találkozhatott a költő. Az 1290-es évek második felétől szerelmi költészete is más irányt vesz, itt már egy keményebb rímekben íródó, szenvedélyesebb, hús-vér szerelem képe is kirajzolódhat az odafigyelő olvasó számára – nyoma sincs a dolce stil nuovo édes könnyedségének.

Az angyal azonban továbbra is és mindvégig az a Beatrice maradt, aki légies könnyedségével erős érzelmeket, korai halálával pedig letaglózó szomorúságot hozott a szerelmes Danténak.

Beatrice Portinari nyughelye – Forrás: preraphaelitesisterhood.com