Velence következő fontos látnivalója érkezik ma, a Correr Múzeum, aminek programjairól facebook-profilunkon gyakran osztunk meg programajánlókat.

De nézzük meg közelebbről, mi is ez a múzeum, mi minden található itt.

A múzeum a nevét az alapító Teodoro Correr-től kapta, aki egy velencei nemesi család leszármazottja volt. Mint kiváló üzletember, meglátta a lehetőséget a Velencei Köztársaság utolsó éveiben arra, hogy értékes tárgyakhoz és műalkotásokhoz jó áron jusson hozzá – az antikvitások piaca igencsak virágzott ebben az időszakban. Ennek megfelelően számos különleges műkincset szerzett be, amelyek könnyedén elérhetőek voltak akkoriban.

Teodoro Correr

Nem mindennapi gyűjteményét Velence városára hagyományozta, helyileg ezek a Correr család palotájában voltak megtalálhatók. Érdekessége a helyzetnek, hogy a kiállítás már Teodoro Correr életében megnyílt, látogatható volt.

A XIX. században Napóleon újjáépíttette a Procuratia épületét, kialakíttatva ezzel egy sokkal nagyobb és komplexebb épületegyüttest. Ma ezt a Szent Márk téren álló szárnyat Napóleon-szárnynak (Ala Napoleonica) hívják.

1887-ben Correr gyűjteménye a Palazzo Correrből a Fondaco dei Turchi-ba helyeződött át, és csak 1922-ben került vissza eredeti helyére – ami már az előbb említett Ala Napoleonica nevet viseli.

A ’90-es években Velence minden múzeuma egy közös szövetségbe tömörült – ez nem más, mint a Musei Civici di Venezia.

S hogy egy kis művészettörténeti színt is csempésszünk mai írásunkba, nézzük meg, melyik az egyik legjelentősebb festmény, amely itt található meg. Ez nem más, mint Vittore Carpaccio képe, a Due dame veneziane (1490).

A képen két hölgy látható, akik kedvesüket vagy férjüket várják vissza a vadászatból. Sokáig nem volt világos, hogy két nemesi származású hölgyről van-e valójában szó, vagy lehetnek-e kurtizánok is a képen. Azonban később fény derült a kérdésre: a festményen látható egy címer, amely nagy valószínűséggel a Torella családé, így egészen bizton lehet állítani, hogy a hölgyek ennek a családnak a képviselői lehetnek.

A másik érdekessége a műnek, hogy van egy ún. ikerpárja is. Ez gyakorlatilag a kép felső része, a kettőt egymás fölé helyezve egy teljesen koherens egységet alkotó mű tárul elénk, ott láthatjuk ugyanis a tavon vadászó férfiakat, akikre vélhetően ezek a nemes hölgyek várnak. A kép említett párja Los Angelesben, a Getty Museum-ban van kiállítva.

Carpaccio – Due dame veneziane

Nem ritka egyébként az ilyesmi, bár nem feltétlenül a fent említett formában. A jelenség a művészettörténészek előtt egyáltalán nem ismeretlen. Az 1400-as évek egyik jellemzője volt a festészetben, hogy a képek vagy vízszintesen, vagy függőlegesen két (olykor három), egymástól szinte független egységként is megállták a helyüket, annak ellenére, hogy a két-három rész szervesen összetartozott. De ez már egy hosszasabb és későbbi fejtegetés témája lesz, amikor konkrétan az 1400-as évek (nyilván olasz) festészetével foglalkozunk majd.

A Museo Correr életében nagyon fontos másik szereplő Antonio Canova, akiknek Daidalosz és Ikarosz című szobra szintén ebben az intézményben lelhető fel.

S hogy a festészeten és a szobrászaton kívül másról is szó kerüljön, nézzünk egy nagyon rövid építészeti információt: az egyik velencei dózse, Morosini, a klasszikusok rajongója elhozatott Athénből, a Pantheonból két kőoroszlánt, amelyek a mai napig a múzeum bejáratát őrzik.

Museo Correr

Megemlítjük még mindenképpen a festők közül Antonello di Messina nevét, aki az olajfestészet, mint technika itáliai meghonosításában játszott fontos szerepet, de ahogy ígértük korábban, ezekre a témákra mindenképpen szeretnénk a közeljövőben egy picikét részletesebben is visszatérni.

Reméljük, hogy minikalauzunk kedvet csinál majd egy utazáshoz – aki, teheti, kerekedjen fel!

Museo Correr