Certaldo másodszor kerül terítékre nálunk most, ennek személyes indíttatása is van.

Említettük, hogy hosszabb alkotói szünet és egy szép utazás van mögöttünk, amely számtalan apró impulzussal gazdagított, így újult erővel születnek a cikkek, melyeknek sorában még sok érdekesség vár ránk. Általában az olasz úticélok túlnyomó része Toszkána felé irányul, s ezt próbáljuk mindig valamelyest ellensúlyozni, azonban most egy hosszabb cikksorozat erejéig mindennek dacára maradunk mi is ennél a tájnál.

Certaldo egy egynapos kirándulással befogadható picike város, ahol az óvárosi részben barangolni egy igazi középkori kaland. Ott van Boccaccio háza, egy fantasztikus múzeummal – erre még visszatérünk később – aztán mai kedvencünk, a Palazzo Pretorio, ami az óváros központi eleme sok érdekes történettel.

Maga az épület az előző cikkben említett Alberti grófok kastélya volt, a XII. század magasságában épült, s ma már csak egy kis része látható. Az Alberti-lakhely azonban nem számított újnak, a XII. század végén a kastélyt a család régebbi házainak, épületeinek helyén emelték, így maga a dinasztia ennél régebbi gyökerekkel bír Certaldo-ban. Az épület története viszont érdekesebb, ha az időben előreszaladva a Firenzei Köztársaság idejére pillantunk rá.

Certaldo, Palazzo Pretorio (forrás: tripadvisor.com)

Ekkor ugyanis a közeli Certaldo volt a ’vicario’-k (vikárius, helynök, egyfajta bíró) székhelye, akik jellemzően polgárjogi kérdésekben és kisebb büntetőügyekben hoztak döntéseket. Ez a székhely rengeteg vikáriusnak adott otthont, ugyanis a korban az volt a szokás, hogy ezeket az elöljárókat hat havonta áthelyezték. Az oka egyszerű: fontos volt megőrizni a bírák pártatlanságát, így rövid idő alatt nem volt lehetősége senkinek arra, hogy kapcsolatok kiépítésével és szorosra fűzésével esetleg az igazságszolgáltatást a saját érdekei szerint befolyásolja. Lám-lám, ez már sok száz évvel ezelőtt is kérdés volt.

Minden vikárius valamilyen lenyomatot hagyott Certaldo-ban, ami jellemzően egy ’stemma’ (címer) volt. Ezeket a falakra festve csodálhatjuk, főként részleteikben, hiszen nem maradt fenn mind jó állapotban. Sőt, előfordult, hogy egy-egy telefestett falat egyszer lefestettek, s az új címerek a régiek tetejére kerültek, így a restaurátoroknak és a régészeknek van mit vizsgálni ezen a helyen.

A címer készítése nem kis pénzbe került, így az a vikárius, aki kicsit spórolósabb volt, és tehette, mókás trükkhöz folyamodott. Történt ugyanis nem egyszer, hogy egy-egy vikárius fia az apja nyomdokaiba lépett, s hogy – hogy sem, szintén Certaldo-ban töltött egy hat hónapos ciklust. Ő már nem bíbelődött új címerrel, hanem apja meglévő címerére csak rápingáltatta a saját nevét. Takarékos megoldás.

Certaldo, Palazzo Pretorio (forrás: szerkesztőségi fotó)

A Palazzo Pretorio nem csak a címereiről híres. A szépen megmaradt bástyaszerű épület árkádja alatt a falra festett oroszlán is jellegzetes motívum – amelyről tudjuk, hogy azokban a századokban, s még később is, a hatalom és az erő szimbóluma volt.

Certaldo, Palazzo Pretorio (forrás: szerkesztőségi fotó)

Az egykori kastélynak van egy pici japánkertje is érdekességként, illetve az emeleti szekcióban freskók, a termekben pedig gyakran időszaki kiállítások láthatók. Földszinti termei a kihallgatószobákkal, kápolnával, archívummal mind látogathatók – a börtön egyes részei sajnos nem, mert egy kis, korábbi földmozgás miatt javításokra szorul, és biztonságosabbá kell tenni.

Az emeleti kiállítóterekben láthatunk sok etruszk temetkezési urnát is, amelyekről előző heti cikkünkben már ejtettünk néhány szót.

A freskók önmagukban is megérnének egy-egy cikket. Főként vallási témájúak, egyik-másik Benozzo Gozzoli reneszánsz festő nevéhez fűződik, akinek műveiből a közeli Castelfiorentino-ban tekinthető meg kiállítás a neki szentelt múzeumban.

Ugyancsak itt, a Palazzo Pretorio-ban látható egy néhány négyzetméteres, nagy makett Certaldo-ról, amit szintén érdemes körüljárni, alaposan szemügyre venni.

Utazásunk nem ért véget, folytatjuk a következő héten – még mindig Certaldo-val. Várjuk Önöket!

Certaldo – makett a Palazzo Pretorio-ban (forrás: szerkesztőségi fotó)