Sok jellemző itala van Olaszországnak, melyet a kultúrát, országot nem ismerők is kívülről fújnak (a toszkán borok, a grappa, a limoncello és társaik), azonban ezekből a felsorolásokból a Centerbe vagy Centerba (‘száz gyógynövény’) általában kimarad.

Nos, mi megpróbáljuk fellebbenteni a fátylat a likőrről, mely – mint a címben is kiderül – Abruzzo-ból származik, ott készítik a kitűnő italt.

A Centerbe alkoholfoka akár 70% is lehet, így nem csoda, hogy külsőleg simán használják fertőtlenítő gyanánt, illetve belsőleg főként receptek, édességek, koktélok kiegészítőjeként, ha úgy tetszik, alkatrészeként találkozhatunk vele.

A konyhai felhasználása olyannyira széles körű, hogy még a hús- és halételek készítésekor is előkerülhet, hogy megbolondítsák egy kicsit a szokványos recepteket. Nem ritka, hogy kávét, csokoládét is ízesítenek vele, ajánlott kipróbálni, ha valaki Abruzzo tartományban jár!

Az orvosi felhasználása kapcsán a régről előkerült feljegyzések azt bizonyítják, hogy az 1884-es kolerajárvány idején kvázi gyógyszerként alkalmazták a likőrt, nagyon gyakran palackokkal teli kocsik indultak Nápoly felé abban az időben.

Az első komoly főzetek Beniamino Toro  nevéhez fűződnek, a XVIII. század környékén, azonban azt fontos tudni, hogy likőr már korábban is létezett, olykor – és azóta is – ahány ház, annyi szokás alapon az összetevők részben változhatnak, egyes csoportok vagy családok sokszor féltve őrizték a receptet.

Beniamino Toro patikusként tevékenykedett abban az időben, s a korabeli leírások szerint a laboratóriumába szállított gyógynövényeket gondosan megszárította, alkoholba áztatta, és így készítette el a jellegzetes ízű likőrt.

Beniamino Toro örökségét a Centerbe Toro, egy mai napig működő olasz cég őrzi, mely a Centerbe mellett Limoncello-t, különféle grappa-kat és krémlikőröket is készítenek, érdemes a honlapjukon barangolni. A likőr készítésénél pontos szabályok mentén adagolják a válogatott növényeket és az alkoholt, majd legalább 30 napig érlelik. Ezt követően finom textilen gondosan átszűrik az elegyet, és cukorszirupot adnak hozzá.

A régi elkészítési  mód pontos menetét egy olasz nyelvű cikk is taglalja, melyet olaszul tanuló, középfokú nyelvvizsgára készülőknek fordítási gyakorlatként ajánlunk.

Tocco da Casauria

Beniamino Toro likőrkészítési munkáját megelőzően Tocco da Casauria területén létezett egy apátság, ahol már igen régóta főzték az akkor ‘cianterba’ nevezetű smaragdzöld folyadékot, melyet az arra járó vándorok nagy lelkesedéssel kóstolgattak. Miután az apátságban a likőr készítésével felhagytak, lépett a színre a fent már többször említett Beniamino, aki nagy gondossággal készítette a továbbiakban is a népszerű nedűt. A szükséges növényeket Abruzzo tartományban gyűjtötte be (kézzel, természetesen nem gépesítve), majd gondosan átválogatta, hogy a likőr készítéséhez csak a leginkább sértetlen, ép és egészséges leveleket használja fel. A gyógynövények kb. 2-4 hónapot töltöttek alkoholba áztatva, attól függően, hogy az adott évben milyen klimatikus hatások érték őket a Monte Morrone és a Gran Sasso d’Abruzzo területén. Ebből is látszik, hogy nem csak a pálinkafőzés igazi tudomány!

Búcsúzóul ajánljuk a lacucinaitaliana című oldalt is, ahol a Centerbe számos felhasználási lehetőségeinek egyikét lehet akár videó formájában megtekinteni. A témára később még visszatérünk, így biztosan megtalálhatóak lesznek a centerbe kapcsán is videók, receptek, érdemes tehát követni bejegyzéseinket!