Cefalù és a középkori mosoda
Sok reneszánsz kuriózum mellett kíváncsiskodjunk a középkorba is kicsit – csábító úticél vár ránk Szicíliában.
Aki szereti a történelmet és bírja a legendákat is, azoknak ma is itt a helye nálunk! Egy olyan szicíliai utazásra invitáljuk Önöket, amely fellebbenti a fátylat egy középkori szokásról és némi bepillantást enged az akkori hétköznapi ember mindennapjaiba. Ehhez Cefalù településre kell utaznunk, amely Palermo megyében található, és ha már erre járunk, akkor lehet egy hatalmasat strandolni – vigyázat, sok turistát vonz a környék! – vagy akár a kisváros katedrálisába is ellátogathatunk. Utóbbi a forró napokon nem csak gyönyörű helyszín, de némi hűs felüdülést is jelent.
Aki pedig hűsre vágyik, de nem templomba menne, az vegye az irányt Cefalùban a Via Vittorio Emanuele felé, ahol egy középkori mosodát fog találni, amelyet ráadásul mintegy 30 éve restauráltak is, tehát szép állapotban tárul a szemünk elé.
A mosoda egy félig fedett helység, hatalmas boltív alatt lehet belépni – ez egyértelműen a Szicíliában gyakran észrevehető arab-normann építészeti hatás nyomait mutatja. Ezen persze mi már meg sem lepődünk, hisz akik olvasgatnak minket, és Szicília történelmét is átbogarászták, azoknak nem új információ, hogy a tengeren kelet felől könnyen megközelíthető szigetre az elmúlt századok során a görögök, az arabok és más nációk is egyszerűen eljutottak, itthagyva kultúrájuk egy szeletét, ami többek között az építészetben köszön vissza.
A mosoda boltíve alatt egy, a falon körbefutó kádat láthatunk, melybe a középkor mérnökei ravasz módon bevezették a Cefalino folyó vizét. A hűs víz 22 öntöttvas fejen át folyik be a kádak fölé, amelyek közül mintegy 15 oroszlánfejet formáz. A folyó hűs vizét használva a mosáshoz itt görnyedeztek a középkori szicíliai asszonyok – ha megállunk egy pillanatra, szinte el tudjuk képzelni szapora csacsogásukat; a folyamatos és leginkább hangos beszélgetéseik, ne adj’ Isten vitáik zaja jóformán a fülünkbe cseng.
Persze, ki gondolná, hogy az olaszoknál legenda is kötődik a helyhez? Hát, nagyjából talán mindenki – egy jó kis mitológiai sztorinak nincs is párja!
Úgy hangzik mindez, hogy Hermész fia, akit az olaszban – hogy maradjunk a legenda eredeti neveinél – Dafninak hívtak, szerelembe esett Héra lányával, Naidével. Dafni egy pásztor volt, aki gyönyörűen énekelt, ezért a király meghívta udvarába, hogy ott csillogtathassa meg tehetségét egy jeles eseményen. A királynénak igencsak megtetszett Dafni, a daliás és szép hangú pásztor, ezért az esten jó alaposan leitatta, majd elcsábította. Dafni így – jószerivel tudtán kívül – megcsalta Naidét, ami nyilván hamarosan ki is derült. A legenda egyik lezárása szerint Naide bosszút esküdött, s megölette Dafnit, ám ezt nem sokkal később nagyon megbánta. Folyamatos és kétségbeesett sírásának sűrű könnyeiből fakadt a Cefalino folyócska, amely a középkorban ezüstnél tisztább vizével a mosodát táplálta, onnan pedig egészen a tengerig futott tovább.
Ha kedvet kaptak az utazáshoz, akkor Szicília látogatásánál semmiképp se hagyják ki Cefalùt.