Kedden megígértük, hogy sorra kerítjük a Castello Sforzescot, amely Lombardia és Milánó egyik jelképe. Nézzük hát, hogy ez a gyönyörű látványosság hogyan tud minket elkápráztatni.

A kastély építése már az 1300-as években elkezdődött a Visconti család jóvoltából. A család képviselői, szép lelkesen egyik a másik után, mindig új részekkel toldották meg az épületegyüttest, ami így évtizedről évtizedre lett egyre nagyobb.

A köznép az egyre növő kastélyt a zsarnokság jelképének tartotta, gyűlölte is ennek megfelelően, majd elpusztította.

Az utolsó Visconti lányát egy nem nemesi származású, Francesco Sforza nevű úr vette feleségül, aki a Visconti vagyonnal jó partit kapott, és gyakorlatilag a semmiből hozta létre újra a kastélyt.

Túl azon, hogy egy arisztokrata lakhelyül szolgált, a kastélynak fontos védelmi pozíciója is volt a Sforza-féle építészeti elgondolás szerint. Francesco Sforza Filarete-t bízta meg a tervezési és kivitelezési munkák irányításával, az Óratorony a mai napig a híres építész nevét viseli (Torre del Filarete).

Torre del Filarete

Francesco Sforzát a család élén fia, Ludovico követte, akit a ‘Mór’ becenévvel illettek, így sokan csak Ludovico il Moro néven találkozhatnak vele a történelmi olvasmányaik során. A Mór egy igen művelt udvartartás kialakítására törekedett, nem véletlen tehát, hogy Milánó ez időben tele volt értelmiségiekkel és művészekkel, akik mind a Sforza-udvar körül tömörültek. Teljesen egyenrangú „versenytársa” volt ebben az értelemben Milánó a korabeli Medici-udvarnak, vagy a Gonzaga-famíliának. Még Leonardo da Vinci is eltöltött itt néhány évet. Nagy munkái közül ide tudjuk kapcsolni ‘Az utolsó vacsora’ című festményét (Cenacolo), amely a mai napig a milánói Santa Maria Delle Grazie nevű templomban csodálható meg.

Cenacolo – Leonardo da Vinci

1492-ben az előbb emlegetett Ludovico – attól való félelmében, hogy a nápolyi királynak az északi területekre fájdul meg a foga – meghívta a francia királyt, VIII. Károlyt, hogy az számára némi védelmet biztosítson. Döntése később óriási hibának bizonyult, hiszen VIII. Károly az itáliai népek területein gyakorlatilag ellenállás nélkül átjutott a seregeivel. Hatalmas sokkot jelentett ez mindenkinek, hiszen az egyes signoriák és hercegségek vezetőiben ekkor tudatosult igazán: egy másik uralkodó egy megfelelően nagy sereggel két szempillantás alatt bekebelezheti őket, ha úgy hozza a kedve. A szerencse a szerencsétlenségben az volt, hogy VIII. Károlyt és seregeit politikai okok visszaszólították Franciaországba, így gyakorlatilag a kérdéses területek fellélegezhettek.

Castello Sforzesco – Cortile ducale

A kastélyban ezen túl azonban francia, német és milánói csapatok rendre váltogatták egymást. A XVI. században a Torre del Filarete egy véletlenül bekövetkezett robbanásban súlyosan megsérült, de II. Francesco Sforza hamar visszaállíttatta a korábbi állapotot.

Az utolsó Sforza az épületegyüttest V. Károly spanyol uralkodóra hagyta, aki egy spanyol kapitányt nevezett ki a kastély élére. Ez a kapitány – egy nagyon modern építészeti technikát alkalmazva – egy 12 ágú csillagot formázó erődöt alakított ki, amelynek területén egy nagyon korszerűnek számító város jött létre: volt itt kórház, pékség, boltok, templomok, sőt még egy ‘nevera‘ nevű hely is, ahol a jeget tárolták.

A spanyol örökösödési háború után a lombard területekre megérkeztek a Habsburgok, majd, hogy a kép teljes legyen, idővel Napóleon is. A restaurációt követően a kastélyból gyakorlatilag kaszárnya lett.

Bramante: Argo – falfestmény

Ma a kastélyban számtalan kiállítóhelység működik, melyek közül csak a leglényegesebbeket emelnénk ki.

1. Sala delle Asse: Ludovico il Moro idejéből származó falfreskókat találhatunk itt

2. Sala dei Ducali / Capella Ducale: Gian Galeazzo Sforza idejéből

3. Sala del Tesoro: itt Bramante: Argo című falfreskója látható (fentebb)

4. La Ponticella (salette nere): a fekete szalonok Ludovico fiatalon elhunyt feleségének, Beatricének állítanak emléket

5. Sala degli Scarlioni: ez volt az audienciák helye, a falakon piros-fehér színű csíkos díszítés látható

6. Ghirlanda: ez pedig az épület körülölelő fal, melyet vizesárok vett körül a kor szokásainak megfelelően

A kastély jelenlegi kiállításai és helységei a II. világháború okozta károk helyrehozatalát követően nyíltak meg a nagyérdemű előtt.

Reméljük, hogy minél több olvasónknak nyílik alkalma eljutni ebbe a csodálatos városba, ahol egyébként ezen kívül is sok látnivaló akad. Ebben a hónapban még a Pinacoteca Brera is vár Önökre!

Castello Sforzesco – Cortile ducale