Őszi trieszti utam egyik nagyon szép állomása a Castello di Miramare volt, amelyet jó szívvel ajánlok minden arra járónak.

Trieszt egyébként klassz hosszú hétvégés úticél, mert kb. 5-6 óra alatt kényelmesen elérhető autóval, így bármikor vehetünk egy nagy levegőt, és „leugorhatunk” ebbe a csodálatos városba. Trieszt amúgy egy nagyon érdekes olvasztótégelye Európa közepének – igen sokáig Habsburg uralom alatt állt, majd az 1867-es kiegyezésünk után értelemszerűen az Osztrák-Magyar Monarchia része lett. Egészen 1918-ig kellett várnia arra, hogy végül az Olasz Királysághoz csatolják, így lett a mai Itália egyik keleti bástyája ez a csodaszép kikötőváros. Jól nyomonkövethető a kultúrák keveredése is, hiszen az épületek a városban sokkal inkább juttatják eszünkbe Budapestet, Bécset vagy Prágát, mint mondjuk Rómát, Nápolyt vagy Firenzét. A történelmi háttér miatt ez persze érthető is. Ugyanakkor a pergő olasz szavak ott vannak az utcákon, tereken, amitől pedig rögtön olyan igazi „olasz” érzésünk lesz. Nem mellesleg a város főtere a tengerre néz, ami egy különösen szép panorámát biztosít, főleg, ha a Molo Audacén még végig is sétálunk és jól belebámulunk a messzeségbe a tenger felett (ha nem veszi el a kilátást épp egy óriási kirándulóhajó).

Castello Miramare
Fotó: Gabriele Merlino Photographer – unsplash

A város egyik látványossága a sok közül a központtól úgy kb. 6 km-re lévő Castello di Miramare, amelyet az 1800-as években épített a Habsburg dinasztia. A kastély lakói közül az elsők között volt Miksa főherceg és gyönyörű fiatal felesége, Sarolta. A szokásokkal ellentétben az övék egy nagyon szép, szerelmi házasság volt, és ebben a kastélyban tudtak egy kicsit elvonulni a sok fontos politikai feladat elől. Ideális környezet volt a szerelmeseknek, hiszen a tengerre néző kilátás igazán romantikus díszletet adott egy friss, csodásan induló házassághoz. A tündérmese azonban nem tartott sokáig. Miksa főherceget felkérte a mexikói kormány a császári hivatal elfogadásához, és Miksa vállalta is. Így azonban a világ másik végére kellett utaznia, míg hátrahagyott felesége otthonról próbálta támogatni férje fontos munkáját. A mexikóiak azonban nem fogadták tárt karokkal Miksát, olyannyira nem, hogy néhány évvel később egy polgári lázadás során meg is ölték. A fiatal, szerelmes feleség önmaga árnyékává vált férje halálát követően, s egy idő után vissza is tért Belgiumba, a családjához. A legenda szerint azt az átkot szórta a Habsburgokra ill. a kastély későbbi lakóira, hogy mind idegen földön, magányosan haljanak meg, ahogy azt szegény férjének is el kellett szenvednie.

Castello di Miramare
Photo by Shpëtim Ujkani on Unsplash

A sors furcsa fintora, hogy ez aztán nagyjából így is történt. Például Sissi királyné is sok időt töltött itt, kedvelte a kastélyt – ő pedig végül Svájcban lett merénylet áldozata. Aztán Amedeo di Savoia-Aosta olasz tábornok, az olasz királyi család sarja, a későbbi etióp alkirály vette birtokba a kastélyt, a 20. század elején korszerűsítésekbe is kezdett. Ő 1942-ben Nairobiban halt meg, miután maláriával és tuberkulózissal diagnosztizálták.

Castello di Miramare
Photo by Matteo Dell’Oro on Unsplash

Szomorú sorsok kapcsolódnak hát ehhez a gyönyörű helyhez – érdemes meglátogatni nem is csak különös történelme, de a lélegzetelállító kilátás miatt is. Biztos, hogy mindenkit újra ide fog csábítani! Én biztos visszatérek.

Castello di Miramare
Photo by Alenka Macek on Unsplash