Castello di Fénis
A mai írásunk egy építészeti témát körbejáró bejegyzés lesz, amelynek középpontjában egy fantasztikus kastély áll.
A Castello di Fénis Valle d’Aosta egyik legemblematikusabb középkori épülete, melyet kifejezetten jó állapotban sikerült megőrizni.
Nevét az építtető családról a Challant-Fénis-ről kapta. Az épület egy ötszög alakú építmény, amelyet az évek során tornyokkal egészítettek ki, egy gyönyörűen csipkézett fallal vettek körül, ami övként öleli át a kastélyt és annak udvarát. Később a csipkézett falból kívül lett még egy, így eléggé egyedülálló módon a vár két, hasonlóan gyönyörű fallal vált védetté. Mivel maga az épület sem kicsi, igen impozáns a megjelenése, különös tekintettel arra, hogy egy szép dombon áll.
Azt is tartják róla, hogy az építtettő nemesi családnak nem csak az volt a célja a hatalmas épülettel, hogy védelmi funkciót töltsön be, de lenyűgözni és megfélemlíteni is szándékozták szűkebb és tágabb környezetüket.
A kastély egyébként természetesen látogatható, sőt vezetett túrák is vannak, ahol több nyelven nagyon alapos bemutatót kaphatunk. Érdemes tehát ebben a pici régióban jártunkban tenni egy kis kitérőt efelé a nagy jelentőségű kastély felé, hogy valamelyest közelebb kerüljünk a régió történetéhez, történelméhez.
A kastély kb. a XIII. század környékén épülhetett, ekkorról származnak ugyanis az első írásos emlékek, amelyek a Challant család rezidenciájáról szólnak. Egyes források szerint a későbbi ötszög alakú alapépület lehetett akár egy ókori római villa is – azonban ezt az információt tudományos tekintetben még nem sikerült megerősíteni, csak feltételezésekről van szó.
A bővítés a XIV-XV. században gyorsult fel, ekkor lett ötszögű az épület maga, és került kialakításra a külső, második fal. A következő századokban is történtek átalakítások – a nemesség fontosnak tartotta az udvari trendek követését. Kápolnák, lépcsősorok készültek és újultak meg, valamint számos freskó is a XV. században került a falakra – ilyen például az egyik legszebb, a Sárkányölő Szent Györgyöt ábrázoló falfestmény, vagy a kápolnában fellelhető, Madonnát megjelenítő kép.
A XVI-XVIII. században egy lassú leépülés indult meg – ez a nemesi család fontosságának csökkenésével és az ezt követő tulajdonosváltásokkal volt magyarázható. A XIX. század egy részében a kastély elhagyottan állt, majd – hála Alfredo d’Andrade donációjának – viszonylag jó állapotban az olasz állam tulajdonába került és ezzel egyidőben a felújítások, korszerűsítések is megindultak, amelyek oda vezettek, hogy ma már a kastély a régi szépségét sejtetve, látogatható állapotban várja az érdeklődő turistákat.