Újfent egy filmet ajánlok, amelyet megint csak a jó kis művészmozik kínálatában lehet fellelni.

Tavaly készült el a Caravaggio árnyéka című film, amelyet Michele Placido rendezett (emlékeztek még az évtizedekkel ezelőtt a magyar tévén futó Polip című sorozat nyomozójára? Na, ő az.).

A forgatókönyvet is jegyző rendező egyébként az egyik szereplő bőrébe (Cardinale del Monte) is belebújt, így nem csak a háttérben dolgozott a filmen, de a vásznon is megjelenik.

A film Caravaggio, a híres barokk festő életének egy nagyon rövid szakaszát mutatja be. Caravaggio, az akkor már műveivel magának nevet szerző, ám még mindig fiatal festő, egy gyilkossági ügy miatt menekülni kényszerült Rómából. Távollétében fővesztésre ítélték, a halálos ítéletet pedig bárki, aki felismerte őt, végrehajthatta.

Caravaggio azonban sok támogatót tudhatott magáénak, köztük volt több egyházi méltóság (pl. Scipione Borghese, a pápa unokaöccse, vagy a már említett del Monte kardinális) és a Colonna család is.

Miután a festő Rómából elmenekült, Nápolyban láthatjuk ismét, ahonnan pártfogói segítségével a pápához folyamodik kegyelemért.

Mivel nem csak a gyilkossággal, de műveinek túlzottan realisztikus látásmódjával is kihívta maga ellen az Egyház haragját, ez nem volt egy egyszerű menet – a pápa nem is akart döntést hozni a kérdésben addig, amíg a vatikáni titkosszolgák egyike ki nem deríti: megérdemli-e egyáltalán ez a festő a kegyelmet.

Caravaggio árnyéka
Forrás: belvarosimozi.hu

A festményeivel kapcsolatos aggályokat főként azért fogalmazták meg, mert Caravaggio szakított az egyházi jelenetek korábban megszokott, magasztos ábrázolásával. Ehelyett a mindennapokból választott modellek (zömmel csavargók, hajléktalanok és prostituáltak) segítségével egy sokkal emberközelibb, így profánabb megközelítést alkalmazott, amelyet az Egyház a bibliai témákhoz közel sem tartott eléggé megfelelőnek, főleg nem elegánsnak.

A film két szálon fut – az egyik Caravaggio zajos, züllött nápolyi életét követi végig, a másik pedig a titkosszolga (Caravaggio árnyéka, ugyebár) útjait és nyomozását kíséri figyelemmel.

Olasz-francia koprodukcióról van szó, így sordó lendületre a film kapcsán nem kell készülni, ám abban a két órában, amit a moziban eltöltünk, sok szép Caravaggio-festményt láthatunk, és egy lassú, ám azért összességében mégiscsak izgalmas krimi bontakozik ki a szemünk előtt.

S hogy megkapja-e Caravaggio a hőn áhított kegyelmet? Nos, ahhoz meg kell nézni a filmet.

Irány a mozi – jó szórakozást!