Mi két érdekes látnivalóra koncentrálunk, amelyek nyilván nem teljesen ismeretlenek, de kívül esnek a vár-katedrális-múzeum háromszögön.

Egyik célpontunk a viperabarlang lesz, a másik pedig egy nekropolisz.

Grotta della vipera – ez a sírhely egy igen kedves történetet rejt, amennyiben lehet hinni a kutatók áldozatos munkájának. Sok esetben a szimbólumok értelmezése még ma is vitákat generál, így többféle magyarázatot is próbáltunk keresni arra, vajon mi a barlang, vagyis inkább sírhely, ha úgy tetszik, kripta története.

A legenda és történelmi források is úgy tudják, hogy a kriptát Lucius Cassius Filippus építtette szeretett felesége, Atilia számára. A kripta homlokzatán látható viperák – ahonnan a hely a nevét is kapta – többféle értelmezést nyertek az idők folyamán. Nyilván némely tudósok azonnal a házaspárt látták szimbolizálni a két alakban. Mások Íziszt és Oziriszt vélik az ábrázolás mögött, megint mások újabb legendákat kerítenek köré.

Hírlik az is, hogy Atilia úgy halt meg, hogy lelkét felajánlotta az istennőknek cserébe, hogy férje egy súlyos betegségből kilábalhat. A két kamrából álló kripták falairól próbálják leolvasni az utalásokat a tudósok, s szerencsére ma már mi is megnézhetjük azt, hiszen a Grotta della vipera látogatható, így aki kíváncsi erre a legendákkal övezett helyre, mindenképpen látogassa meg egy szárd kirándulás alkalmával.

A másik hely, ahová szívesen kalauzolnánk most el a kedves Olvasót, az a Necropoli di Tuvixeddu. Ez a vicces nevű hely egy egykori föníciai-pun település temetkezési helye volt, lényegében szó szerint a holtak városa, amely furcsa alakzataival kicsit bizarr, de ugyanakkor nagyon is érdekes célpont.

A temetkezési hely az ásatások és a kutatások szerint, valamint a kovakövekben és obszidiánban talált maradványok alapján már az i.e. VI-V. évezredben is létezett, ami szinte egyedülálló jelentőségű lelet a világon. Sajnos, sok információ elveszett, köszönhetően a tiltások ellenére végzett ásatásoknak és kvázi-sírrablásoknak, így még mindig nem pontos a kép, amit a nekropoliszról kaphatnánk.

A mészkőbe vájt sírok fura alakzatokat hoztak létre az idők során, a helyenként 3-8 m mély képződmények falain rajzok is láthatók helyenként. S ahogy az már ilyenkor lenni szokott, a sírok között igazán díszes, kialakításában és méretében is kiemelkedő darabok is vannak, amelyek mind-mind egy illusztris történelmi személy nyughelyére utalnak.

A sírkert látogatható egész évben, furcsa hangulatával és a varázslatos környezettel igazán nem mindennapi élményt kínál.

Mai írásunkkal persze senkit nem akarunk eltántorítani attól, hogy Cagliariban a múzeumokat és templomokat is végigjárja, hiszen a gyönyörű város számtalan látnivalót rejt. Mindösszesen az volt a célunk, hogy a szokásoshoz képest egy kicsit más szemszögből tekintsünk a város környékére, mint ahogy az más esetekben oly megszokott.

Na, akkor végül is ki jön Cagliari-ba?