Maradunk még Firenzében egy picit – a San Lorenzo templomot fogjuk körbejárni építészeti szempontból.

Tettünk egy kósza ígéretet arra nézvést, hogy cikksorozatunk utolsó részében rápillantunk Brunelleschi keze munkájára a városban. Gyönyörködni fogunk ma egy olyan templomban, amely a város legrégebbi, ma is látható egyházi építménye.

A San Lorenzo templomot a története szerint kb. i.sz. 393-ban szentelték fel először. A felszentelést végző püspök pedig nem volt más, mint Ambrus, Milánó akkori püspöke, akit azóta Szent Ambrusként ismerünk és Milánó védőszentjeként tisztelhetünk. A templom azért viseli a San Lorenzo nevet, mert már felszentelésekor Szent Lőrincnek dedikálták az épületet.

San Lorenzo

Ahogy az a visitare-firenze.it oldaláról is kiderül, a templom aztán több átépítésen, módosításon esett át, s egyes források ma is befejezetlennek ítélik. 1059-ben és 1400 környékén változtattak az épület struktúráján. Először újraszentelték, a második alkalommal pedig a Medici-család vetett rá szemet, mint családi bazilikára. Ekkortájt kapott egy kis ráncfelvarrást és így érkezünk el a fő témánkat adó építészhez, Brunelleschihez is, akit a Medici família kért fel arra, hogy a homlokzaton és még egy-két részleten változtasson. Az építész hozzá is látott a feladathoz (1418-21.), bár a XV. századi befejezése a munkáknak már Antonio Manetti nevéhez kapcsolható.

A román stílusú építmény egyik legfontosabb része a Régi Sekrestye (La Sagrestia Vecchia). Mivel a mester alakított a helyiséget, nem csoda, hogy a dekorációt jó barátja, Donatello nevével fémjelezhetjük. (Emlékszünk, ugye, hogy a két művész együtt töltött el majd’ tíz évet Rómában az ókori építészet tanulmányozásával?) Sokak szerint a templom végiglátogatása egy komplett művészettörténeti tanulmányutat jelent a reneszánsz vonatkozásában.

San Lorenzo

Donatello egyébként egy fantasztikus, planetáriumra emlékeztető freskót készített, amelyről úgy tartják, hogy egy 1442-es hosszú, firenzei éjszaka égboltot megjelenítő mása.

Érdekesség még, hogy az Új Sekrestyét viszont (La Sagrestia Nuova), ahol a Medici kápolna is helyet kapott, Michelangelo maga tervezte és kivitelezte.

A templom geometriai formái és elhelyezkedése, tájolása sem a véletlen műve: így lehet igazán fantasztikusan élvezni a napközben benne játszó fényt és árnyékot. Egy egész napot el tudnánk tölteni ebben a régi épületben, ez nem is kérdés. Talán egyszer még alkalom is adódik.

San Lorenzo

A másik templomterv, amely Brunelleschi nevéhez kapcsolható, a Santo Spirito – szintén Firenzében. Ennél az építménynél sokkal inkább ki tudta bontakoztatni a belső térre vonatkozó elképzeléseit, így sokan utólag is úgy tartják, hogy a Santo Spirito a San Lorenzo érettebb és kifinomultabb verziója.

Most jött el a pont, hogy békén hagyjuk kicsit Brunelleschit, és jövő héttől más vizekre evezünk. Hogy mi lesz az? Legyen meglepetés…