Brunelleschi és a XV. század építészete – 1/4.
Az építészet egy nagyon érdekes és számunkra izgalmas terület – így egy kis időt ennek a témakörnek szánunk, hiszen jelentős olasz vonatkozásai vannak.
A teljesség igénye nélkül nyúlunk a témához, mert nem is mernénk vállalkozni egyelőre arra, hogy egy átfogóbb képet adjunk – hatalmas a feladat, minimum szakdolgozati téma akár néhány évtizednyi történés feldolgozása. Viszont arra vállalkozni szeretnénk, hogy Filippo Brunelleschi kapcsán egy picit rátekintsünk Firenzére – képekkel, videókkal és egyéb érdekességekkel tűzdelve beszélgetünk ma a toszkán városról, amit ilyen-olyan okból szinte mindenki kedvel.
Filippo Brunelleschi (1377-1446) életéről dióhéjban annyit említünk, hogy a mester eredetileg ötvösként kezdte pályafutását, és egy kisebb kudarc miatt váltott építészeti irányba, ahol aztán végül igazán maradandót tudott alkotni. Ötvösmesterségének kellemetlen pillanata volt, amikor nem ő kapta meg a megbízást a firenzei keresztelőkápolna bronzkapujának megmunkálására. Lorenzo Ghiberti, kortárs alkotó vitte el az orra elől a megbízást, s ez sarkallta arra, hogy más területen próbáljon meg kiemelkedőt véghezvinni. Sikerült – ezt munkássága ismeretében bátran állíthatjuk.
Brunelleschi életét és munkásságát többen is összefoglalták – az egyik legkorábbi írás a kortárs Giorgio Vasari könyvében szerepel, amely a korszak nagy művészeit gyűjtötte egy kiadványba. Ez nem más, mint a „Le Vite” néven emlegetett könyv (teljes címe: Le vite de piú eccellenti architetti, pittori et scultori italiani, da Cimabue insino a’ tempi nostri – nem rövid).
Barátjával, Donatelloval, aki a kora-reneszánsz szintén nagy művésze volt (gondoljunk csak bronzból készült Dávidjára), sok időt töltöttek Rómában az ókori építészet és romok tanulmányozásával, ami a későbbi munkák során nagy hasznára vált.
Ross King írt is egy majd’ kétszáz oldalas könyvet a legjelentősebb későbbi munkája kapcsán. Ez a firenzei dóm kupolájának építéséről szól – érdemes elolvasni! A címe: Brunelleschi’s Dome: The Story of the Great Cathedral in Florence (2001.)
Mielőtt azonban belemelegednénk a kupola varázsába, még egy dolgot szeretnénk megemlíteni, amire korábban már utaltunk a humanizmus és Leon Battista Alberti kapcsán: ez pedig nem más, mint a perspektíva – mint fogalom és mint módszer – kidolgozása. A két művész ugyanis lényegében egymásra hatva fogalmazta meg, hogyan is lehet 2D felületen 3D-hez hasonló formában ábrázolásokat létrehozni. Művészeti szempontból igencsak nagy jelentőségű felfedezés volt ez, hiszen gondoljunk csak bele: addig minden művészeti ágban – különös tekintettel a festészetre – hiányzott a mélység megjelenítése. Ha távolabbi alakokat akartak megjeleníteni, azok egyszerűen csak kisebbek voltak, ami egy pici groteszkséget is adott ezeknek a korai képeknek. Nem is igen erőltették a legtöbb esetben ezt a megjelenítési formát, mai szemmel nézve pedig kimondottan furcsának láthatjuk, pláne laikus szemmel.
A perspektíva leírása és alkalmazása szinte forradalmasította a művészeteket, ettől kezdve sokkal kifejezőbbé váltak az alkotások és nézőként is élvezhetőbbek lettek. Egyáltalán nem véletlen tehát, hogy Brunelleschi a kora reneszánsz egyik legjelentősebb alakjaként vonult be a művészettörténetbe.
A következő alkalommal vetünk egy pillantást végre erre a sokat emlegetett kupolára, ami a kor (s a későbbi korok) egyik építészeti remeke lett. Várjuk Önöket!