A velencei könyvtár kialakulása sok évszázaddal ezelőtt történt meg, ma áttekintjük, hogy hogyan is zajlott az a folyamat, ami ennek a nagyszerű intézménynek az alapítását jelenti.

Az ötlet Petrarca-tól származik, aki – abból a célból, hogy a tudósok számára alakítsanak ki egy helyet, ahol művelődhetnek – a padovai Da Carrara családra hagyományozta minden könyvét. A megkötés az volt, hogy a könyvek képezzék a Velencei Köztársaság tulajdonát.

Bessarione kardinális kb. egy évszázaddal később újragondolta az ötletet, és támogatva egy könyvtár tényleges kialakítását, saját gyűjteményével gyarapította a meglévő készletet. A tényleges könyvtárra a XVI. századig kellett várni, 1537-70 között jött létre azzal az elsődleges céllal, hogy a klasszikus görög és latin műveket megőrizze. A könyvtár utána számos fontos dátumot élt meg.

Biblioteca Nazionale Marciana

1603-ban (!), igen, ilyen régen, törvénybe iktatták, hogy minden nyomtatott könyvből, ami a köztársaságban keletkezik, egy példányt szolgáltassanak be a könyvtárba (ezt hívják ma köteles példánynak, hisz a fogalom napjainkban is létezik).

1624-ben a könyvtárnak már publikus katalógusa is létezett.

1722-ben közel tízezerre rúgott az itt fellelhető kötetek száma, új szalonok kellettek, hiszen már plafonig értek a polcok, ahol a könyveket tárolták.

A XVI. században épült könyvtár építésze Jacopo Sansovino volt. Némi fiaskó után (az olvasóterem plafonja beomlott, Sansovino pedig rövid időre börtönbe került), folytatódtak a munkák. Ez az épület volt a Libreria Sansoviana vagy Palazzo della Libreria, ami így az építész nevét vette fel. Sansovino közben sajnos meghalt, így a befejezés egy másik építész keze munkáját dicséri.

Sokan mondják, hogy ez az épület Velence legdíszítettebbje, legcsodálatosabbja.

Biblioteca Nazionale Marciana

A XIX. század hozott némi fellendülést a gyűjtemény életében, ugyanis Napóleon itáliai kalandja során számos, főként vallási témájú kötetet halmozott fel, amelyek időközben a fontos festményekkel és a meglévő könyvekkel együtt a Palazzo Ducale-ba kerültek – és ott is maradtak, kb. még egy évszázadon át.

1924-ben a könyvtár visszakerült eredeti helyére, a Palazzo della Libreria-ba, amely a Fabbrica della Zecca épületével közös. Ez utóbbi intézmény volt a Velencei Köztársaság pénzverdéje, amely a köztársaság bukása után még egészen 1870-ig emlékérmeket nyomott. Alább látható a ma már múzeumként működő gyűjtemény egy darabja.

Museo Zecca, medaglie

A közös épületen végeztek néhány változtatást, például a homlokzat tekintetében.

A pénzverde bejárata értelemszerűen a lagúna felé nézett – arra az esetre, ha esetleg menekíteni kell a tartalékokat, a dózsék könnyebb helyzetben legyenek. A könyvtárnak viszont szüksége volt egy, a Szent Márk tér felé néző, impozáns és elegáns bejáratra, amely így később került kialakításra.

A könyvtárnak több része van. Egy igen nagyhatású lépcsőfeljárója, amelyet stukkók és hat római márványoszlop díszít. Előterében található Tiziano: La Sapienza című freskója, ami alább látható.

Tiziano – La Sapienza

Szalonjai közül nyilván az olvasóterem emelendő ki, valamint a Bessarione-szalon – ezekben őrzik mind a könyveket, mind pedig a kéziratokat, nyomtatványokat és ritkaságokat.

Aki Velencében jár – főként, ha tanulmányokat is folytat olasz vonalon – mindenképpen térjen be ebbe a gyönyörű épületbe, hiszen bár kevesebb szó esik róla az útikönyvekben, azért hatalmas élményt nyújt. Kellemes kikapcsolódást!