Európa szerte nagy jelentősége volt a középkorban és a reneszánsz idején a kereszténységnek. 

A könyvnyomtatás elterjedésével persze a bibliák, kis imakönyvek terjesztése is könnyebbé vált, azonban ne higyjük, hogy Guttenberg előtt a bibliáknak nem volt nagy keletje.

Természetesen a középkorban, és a reneszánsz kezdeti időszakában is zömmel másolók és miniatüristák dolgoztak azon, hogy minél szebb kiadásokban jelenhessen meg egy-egy biblia – ám a példányszámmal mindig hadilábon álltak. A mai, jól kézbevehető, általában téglalap alakú könyvekkel szemben viszont századokkal ezelőtt sok olyan kiadvány jelent meg, amelyeket ma már max. zsebkönyveknek hívnánk, a méretük miatt. Tenyéren elférő, könnyen zsebrevágható kiskönyve számos nemesnek és úrikisasszonynak volt – ezeket egyébként néha inkább az óráskönyv kategóriába sorolják. Az óráskönyv amúgy nem biblia a klasszikus értelemben, sokkal inkább az egyes napok óráihoz igazított imádságokat és azok sorrendjét tartalmazza.

Amikor a reneszánsz idején – nem csak Itáliában, de Európa más részein is – egyre nagyobb szerepet kapott az arisztokrata családok fontosságának hangsúlyozása, ennek nagyon sok elemét használták. Nem csak óriási paloták, drága kelmék, ékkövek, föld, vagyon, fényűző események emelték ezt ki, de egyes családok már a művészetpártolás felé is kacsingatni kezdtek.

A művészek közé én egy kicsit azért a miniatüristákat is besorolnám, ugyanis nagy kitartás, remek kézügyesség, kiemelt szépérzék kellett ahhoz, hogy valaki egy könyvből műremeket alkosson.

Ehhez pedig hozunk is mindjárt egy nagyon jó példát. Az 1400-as években a ferrarai Este dinasztia élén Borso d’Este állt. Mint művészeteket kedvelő, vallásos nemes, elhatározta, hogy a család nagyságához jól illő bibliát készíttet, amely méltón dicsőíti az Urat és egyúttal még sosem látott módon gyönyörködteti a szemet is.

La Bibbia di Borso d’Este – Forrás: primaedizione.net

A biblián miniatüristák egész csapata dolgozott két tehetséges művész, Taddeo Crivelli és Franco dei Russi irányítása alatt. A biblia elkészítése hat hosszú évet vett igénybe, ám minden egyes részén jól láthatjuk, miért.

Az aprólékos kidolgozottsága az egyes oldalaknak már szinte megdöbbentő, az ember egy-egy oldalt alaposan megvizsgálva is szinte elfárad a sok részlet bogarászásától.

La Bibbia di Borso d’Este – Forrás: badoemart.it

A  legtöbb helyen két hasábba rendezett szöveget a korszakban divatos minták övezik, néha egy-egy bibliai jelenettel, sok esetben – főleg az oldalak sarkain – állatokkal, mint az univerzum figyelő szemeivel is találkozhatunk.

Azt is fontos kiemelni, hogy Borso d’Este, a műkedvelő megrendelő halála után még egy ideig a ferrarai birtokon őrizték a csodaszép könyvet, amely ma már egyszerűen csak az ő nevét viseli. Nem véletlenül található meg egyébként a bibliában az Este dinasztia címere – a nemes patrónus tiszteletére.

Taddeo Crivelli – Az Este címer a Bibbia di Borso d’Este lapjain – Forrás: wikipedia.org

A 16. század végén aztán az udvar költözésével ez a biblia Modenába került, ahol egészen az Este uralkodóház kihalásáig (kb. az 1800-as évek közepe) volt megtalálható – ekkor pedig nyoma veszett.

Jónéhány évtizeddel később bukkant fel újra, az I. világháború után, Párizsban. Itt egy Giovanni Treccani* nevű tudós, államférfi vásárolta meg egy aukción, mintegy 5 millió lírát fizetett érte. Ezután pedig  a bibliát a modenai könyvtárnak adományozta – azóta is ott látható.

Európában egyébként a reneszánsz idején már több pici, zsebben hordható biblia is született, zömmel pergamenre írt, néhány cm-es nagyságú darabok, amelyek esetenként a 250 oldal hosszúságot is meghaladták.

Az egyik legemblematikusabb példa erre a mai Németország területén készült Codex Rotondus, amely a maga 9 cm-ével valóban egy parányi könyvecske. Bőr borítását fémkapcsok tartják össze, hisz a vastagsága nem elhanyagolható.

Codex Rotundus – Forrás: monastica.eu

De megtalálták a kutatók Boleyn Anna, VIII. Henrik francia király lefejezett második feleségének kis bibliáját is, amelynek lapjai állítólag mintegy 4 cm-esek. Ez ugyan nem kör, hanem hagyományos téglalap alakú, de nem hiszem, hogy ez bármit levonna az értékéből.

Boleyn Anna órakönyve – Forrás: monascita.eu; Fotó: Elena Percivaldi, Medievo misterioso

A francia udvarból pedig származik egy liliom alakban nyíló kiadvány is – több uralkodóháznak volt egyébként Európában liliom a jelképe, mivel nagyon nemes növényként tartották számon (Itáliában pl. a Farnese család címerében szerepelt.)

Liliomforma könyv, vagy az Amiens-i óráskönyv – Forrás: monastica.eu

Reméljük, hogy tetszett mai cikkünk – aki hozzám hasonlóan szeret olvasni, imádja a könyveket, annak ez is igazi csemege lehetett.

*Igen, Giovanni Treccani az a férfi, aki az 1920-as években létrehozta az olasz nyelvhez és kultúrához azóta is szervesen kapcsolódó Enciclopedia Treccani-t – reméljük, hogy a nyelvtanulók már mind találkoztak is vele. Az enciklopédia egyébként az olasz nyelv minden apró részletének őre, vigyázója – néha csodás kiadványokkal jelentkeznek, de etimológiai segédletet és számos más fontos ismeretanyagot talál az odalátogató.