A kis borablakok kapcsán nemrégiben említettük Bianca Cappello nevét, akinek történetével ma közelebbről is megismerkedünk.

Ő egy velencei nemes lánya volt, aki Firenzébe szökött szerelmével, majd ott szemet vetett rá a nagyherceg, akinek szeretője, végül felesége lett.

A történet azonban ennél picit bonyolultabb. Az elmúlt években a Mediciek ezen korszakáról könyv is született többek között Donatella Lippi (a firenzei egyetem orvostörténeti professzora) tollából, aki kutatótársaival együtt számos aspektusból vizsgálta a családban történt rejtélyes haláleseteket.

A korszakban I. Francesco volt Firenze nagyhercege (1574-1587-ig) , aki a címet apjától, I. Cosimo-tól* vette át. Édesanyja pedig az a toledói Eleonóra  volt, akiről már honlapunk hasábjain korábban is olvashattak. Francesco, mint a legidősebb fiúgyermek, vette át a stafétát apjuktól. Egyúttal ő volt az, aki a család presztízsét tovább növelte azzal, hogy az osztrák Johannát (Giovanna d’Austria), a Habsburg birodalom egyik sarját vette nőül. Mind társadalmi, mind anyagi szempontból egy igen szerencsés házasságnak volt mondható, viszont Johannát a korszakot kutatók egy elég csúnyácska hölgynek írják le. Természetesen, mint minden családban, itt is várva várták a fiú utódot, aki meglehetősen későn, hat leánygyermek után született meg, de sajnos nagyon rövid lett földi pályafutása.

I. Francesco de Medici – Forrás: robilantvoenac.com

Ezidőtájt Francesco megismerte Biancát, aki hamarosan a szeretője lett. Néhány év után Francesco megözvegyült, Johanna meghalt, akit a mintegy öt éves fiuk hamarosan követett. A nagyherceg felesége halála után pár hónappal elvette feleségül Bianca Cappello-t, ám hivatalosan a frigyet csak mintegy egy évvel később jelentették be. Bianca hamar fiút szült, bár a családba nehezen illeszkedett be, ugyanis a csak „velencei”-ként emlegetett nőt kevesen látták szívesen. Ferdinánd, Francesco öccse, aki kardinálisként Rómában élt, szívelte legkevésbé az új családtagot. Az érzés kölcsönös volt, s Ferdinánd még azt is kétségbe vonta, hogy Antonio, a kis „trónörökös” valóban az ő testvérétől származik.

Ebben a légkörben éltek a Medici család tagjai a Palazzo Pitti falai között. A sok bál és esemény a figyelmet erről valamelyest elterelte, mígnem egyszer a család a Rómából hazalátogató kardinálist látta vendégül. A vadászatok után egy nap vacsorához készültek a Poggio a Caiano-i Medici-villában, amikor Francesco, a családfő, s később felesége, Bianca is rosszul lett. Francesco másnap hajnalban meghalt, Bianca mintegy 10-12 órával később szintén örökre lehunyta a szemeit.

Bianca Cappello – Forrás: eventi-firenze.it

Ferdinánd mérgezésre gyanakodott, így a holttesteket megvizsgáltatta, kevés eredménnyel. Francesco holttestét a Medici kápolnában első felesége mellé temették, Biancát máshová – Ferdinánd nem engedélyezte számára a férje melletti sírhelyet, így is hangsúlyozva, hogy sosem ismerte el családtagként a nőt. Sokáig nem is tudta senki, hová temették, a történelem kutatói hosszú ideig meg voltak győződve arról, hogy a holttestet valamilyen formában megsemmisítették, így is kifejezve a Bianca iránti gyűlöletet. A történet szerencsétlenül és szomorúan ért véget, azonban a java még hátravan. Az utókor ugyanis sorra lebbentette fel a fátylat a kérdésekről, amelyek arra az estére és a halálesetek okaira irányulnak.

A történetet a jövő héten folytatjuk – és egyúttal lerántjuk a leplet a titokról.

*I. Cosimo-nak hatalmas szerepe volt Firenze közigazgatásának átszervezésében. Neki köszönhető, hogy a városban szerte található közigazgatási szervek egy épületbe kerülhettek a Palazzo Vecchio szomszédságában. Az épület, irodák lévén, az Uffizi nevet kapta (ufficcio = iroda), melynek földszintjén, s alagsorában a Mediciek által folyamatosan gyűjtögetett műkincsek kaptak helyet (kvázi itt raktározták őket). Ahogy azt láthatjuk ma, az épület már csak ezeknek a műkincseknek az otthona, hisz Firenze legnagyobb, és Európa egyik legjelentősebb múzeuma lett, amely teljes egészében a Medici mecenatúra remekművein alapul.

Palazzo Pitti – Forrás: dotravel.com