Márciusi pugliai utazásomat a régió központjában, Bari városában zártam.

A nyúlfarknyi időben azért megtettem a kötelező köröket: ellátogattam a Szent Miklós templomba, ami Barinak ugyan nem a fő katedrálisa, de az egyik legikonikusabb épülete.

Bari
Szerkesztőségi fotó

Érdekessége, hogy itt katolikus és ortodox szertartásokat egyaránt tartanak – e történelmi jelentőségű különlegesség ahhoz kapcsolódik, hogy egykor épp itt próbálták meg összebékíteni a különféle vallásokat ill. a kereszténység eltérő irányzatait, ám ez nem járt sikerrel. Ebben a templomban viszont ez a régóta áhított békesség jelen van, megmaradt és ottjártamkor épp tanúja is lehettem egy ortodox szertartásnak, amelynél szívesen eltöltöttem volna a rendelkezésre álló időnél többet is.

Bari
Szerkesztőségi fotó

Egy hatalmas sétával körbejártam a belvárost, megtekintettem II. Frigyes várát, ahol egyébként a dél-itáliai uralkodó sosem élt, utazásaihoz használta átmeneti szállásként maximum ezt a helyet. A vár jelenleg különféle időszaki kiállításoknak ad otthont.

Bari
Szerkesztőségi fotó

Ezt követte egy kis csavargás Bari nagyon kedves, szűk belvárosi utcáin, ahol természetesen már kinn voltak a nagyi-korú hölgyek, és vad tempóban készítették a tipikusan pugliai orecchiette tésztát. Az ember alig tudja szemmel lekövetni a határozott és igen gyakorlott mozdulatokat – ők meg oda se néznek, hanem jó hangosan üdvözlik a szomszéd házak lakóit, és beszélgetnek nagy hangon. Rettentő édesek!

Bari
Szerkesztőségi fotó

A reptérre való indulás előtt még épp volt idő végigmenni Bari belvárosának szép pálmasétányán, majd vacsorázni egyet a kikötő közelében lévő számtalan étterem egyikében.

Bari
Szerkesztőségi fotó

Azért bőven lehetett volna még kalandozni Barin belül másfelé is, így nem csoda, hogy máris visszavágyom! A következő években talán meg is ismétlem ezt az utazást, kicsit hosszabb időre – hacsak el nem csábít Olaszország egy-két olyan része, amit eddig még nem térképeztem fel. Ki tudja…?

Bari
Szerkesztőségi fotó