Többször említettük már, hogy Umbria gyakorlatilag Itália zöld szíve. De hogy ez mit is jelent élelmiszeripari szempontból? Lássuk!

Olaszországban, ezen a középső vidéken a termőföld rendkívül alkalmas arra, hogy kifejezetten – még olaszországi viszonylatban is – kiemelkedő minőségű élelmiszeripari termékeket állítsanak elő.  S hogy mik a legtipikusabb fogások, alapanyagok? Ezt tekintjük ma át.

Umbria híres arról, hogy az édességek általában valamilyen ünnephez kapcsolódva kerülnek az asztalra, ezek közül az egyik legtipikusabb a rocciata, amelyet kivétel nélkül mindig kígyó formában készítenek el, és a torciglione. Persze, vannak fánkok, torták és egyéb finomságok, de ma ezzel a vicces kígyóval és patkóval foglalkozunk kicsit.

Torciglione

A torciglione egy mandula alapon  készülő süti, amelynek a szárazanyagtartalmát a darált mandula adja – nem a legolcsóbb és leggazdaságosabb sütik egyike. Tésztáját hamar elkészíthetjük, tölteléke nincsen, viszont dekorálni nagyon jól lehet. A tésztát jellemzően kígyó alakúra tekerik, kávébabból szemet készítenek, és – milyen jó móka is lehet kicsi gyerekekkel – tetejét a lehető legkreatívabb módon próbálják díszíteni. A ravasz bevágásokkal még a kígyó bőrének mintázatát is imitálni lehet!

Rocciata di Assisi

A rocciata egy nagyon vékonyra kinyújtott tészta, amelyhez meglepően kevés hozzávaló szükséges. Töltelékét vékony almaszeletek, és tipikusan őszi ízekkel rendelkező finomságok (dió, füge, mazsola) adják, mert a sütit tipikusan ősszel, egész pontosan leginkább halottak napja környékén készítik előszeretettel. A magvakkal és szárított gyümölcsökkel megtöltött tésztát feltekerik és patkó alakúra hajtva viszonylag rövid idő alatt megsütik. Ropogós tésztája és a benne lévő édes töltelék miatt egy kimondottan finom, nyomokban talán egy picit a mi rétesünkhöz hasonló süteményről van szó. (Állítólag eredete egészen a Nyugat-római Birodalom bukását követő időszakra vezethető vissza, amikor is az ide érkező északibb népektől a helyiek a receptet ellesték.)

Az előételek között ott sorakozik a bruschetta, ami az egyik leggyakoribb olasz előétel is egyben – a tökéletes alapanyagok mind rendelkezésre állnak hozzá helyben.

A főfogások között a tésztaételek és a bárány mellett nagyon nagy jelentőséggel bír a galamb (gyakran sütik nyárson), és alapanyagként a szarvasgomba, ami igen nagy mennyiségben található meg errefelé, és a minősége is kiváló. Mivel a felkutatása kissé macerás, az ára nem épp barátságos – ahogy az abból készült ételeké sem általában.

Nagy hagyománya van a sajtoknak és a szalámiknak is, ez utóbbiak közül az egyik legérdekesebb a ‘coglioni di mulo’, ami nevét nem véletlenül kapta. Ahogy az a képen látszik, a szalámi alakja implikálja az elnevezést, az öszvér igen hasonló alakú testrészéről (gy.k.: a heréiről) van ugyanis szó.

Coglioni di mulo

A konyhai szárazanyagok közül elég népszerű még a lencse, a bab és a csicseriborsó is, amelyekből számtalan receptet találunk az olasz konyhás oldalak tömkelegén.

Aki az umbriai konyha rejtelmei kapcsán egy nagyon átfogó képre vágyik, annak ajánljuk meleg szívvel a tipicamenteumbria oldalát, ahol kedvükre mazsolázgathatnak egy elég átlátható csoportosítás mentén azokról a finomságokról is, amik ma nálunk kimaradtak.

Kellemes bogarászást, jó kísérletezgetést és étvágyat kívánunk!