Olaszországgal a magyar – pontosabban nem olasz – fejekben elég sok jellegzetesség kapcsolódik össze, mindannyian fel tudunk sorolni legalább 6-8 olyan fogalmat, amelyet az agyunk automatikusan a csizma alakú félszigettel párosít. Ezek közül az egyik biztosan a tészta és a rengeteg különféle tésztaétel. A hölgyek számára különösen kedves téma ez, hiszen a fogások egyszerűsége miatt könnyedén lehet bárki a konyha királynője akkor is, ha nem töltött fél napot a tűzhely mellett. Nem utolsósorban ezek az étkek – különösen, ha beszerzünk néhány tipikusan mediterrán fűszert – a magyar ízvilághoz képest teljesen eltérő élményt adnak, talán az sem túlzás, ha egyenesen egzotikusnak nevezzük ezt a fajta konyhaművészetet.

Szerencsére manapság már sok magyar városban vannak kimondottan olasz ételekre specializálódott – szándékosan nem egyszerűen olasz – éttermek. Itt nyilván a tésztaételek hangsúlyosak a pizzák mellett, az éttermet kritikus szemmel kiválasztva nagyon is ajánlott az egyébként sokszor kimondottan egészséges fogások kóstolgatása.

A fűszeráruház alábbi linkjén nagyon frappánsan összefoglalt leírást találhatunk arra, milyen kreatívak is az olaszok, ha tésztáról van szó, és talán az is kiviláglik, hogy nagyon is fontos, melyik tésztát milyen ételhez használjuk. Nyilván ez minden nemzet konyhájában így van, azonban nagyságrenddel kisebb a választási lehetőség. Íme, a gondosan elkészített összefoglaló.

Ha valakinek kedve van, fent említett oldalról még egy képes összegzést is levadászhat, újabb lépéssel közelebb kerülve a nagy tészta-rejtélyhez.

Ha egy – bár kevésbé teljes körű – de kissé részletesebb leírás olvasgatására is kapható a kedves olvasó, akkor gourmandnet oldalon ezt meg is teheti.

További érdekességként említjük meg még, hogy az igazi olasz tészta durumlisztből készül, s ha pontosak az értesülések, ezt törvényi szinten szabályozza az olasz kormány: az 580/1967-es rendelkezik erről. Így talán érthető, miért nem túlsúlyos az olasz nép igen-igen nagy százaléka annak ellenére, hogy a tészta napi szinten az asztalra kerül. Az olaszok számára fájdalom volt, hogy 1998-ban Uniós elvekkel való összeegyeztetésekre tekintettel „kénytelenek” voltak külföldről sok egyéb fajta, más technológiával, összetevőkkel készült – és emiatt egészségtelenebb – tésztákat (ha nem is kimondottan importálni, de) beengedni az országba, felhígítva ezzel a helyi kínálatot. Ez a néhány évvel ezelőtti cikk foglalja össze a kényszerű változásokat, rávilágítva arra, hogy melyek a lényeges különbségek az olasz és egyéb tészták között (a cikk olasz nyelvű!).