Folytatva amatőr nyelvészkedési cikksorozatunkat, itt szeretnénk felhívni a figyelmet Kollár Andrea cikkére, mely az olaszországi nyelvoktatás jellegzetességeit és érdekességeit taglalja. Utal az országban jelen lévő nyelvi sokszínűségre, amelyről korábban már többször szót ejtettünk, és arra az érdekességre, miszerint Olaszországban sokkal inkább beszélhetünk nyelvi nevelésről, semmint anyanyelv-ismeret órákról. Ennek gyökere az egységes olasz köznyelv „fiatal” korával, illetve a még élénken élő dialektusok mindennapi használatával magyarázható. Másrészt kiderül az is, hogy bár az egységes olasz állam létrehozásakor voltak alapvető kérdések a köznyelv iskolai oktatásának hogyanját illetően, a XIX-XX. század fordulóján és a fasizmus idején egyértelműen a tájszólás és dialektusok durva háttérbe szorítása volt a cél. Csak a ’70-es évektől kezdve kezelik rugalmasabban a kérdést, s bár a többnyelvű oktatásnak elvi akadálya nincsen, valójában mégiscsak egynyelvű oktatás zajlik az országban, hiszen az elmúlt negyven év során nem igazán sikerült jól használható és gördülékeny modellt kidolgozni a többnyelvű iskolák működtetéséhez.

A másik érdekfeszítő fejtegetés, melyre a mai bejegyzésben ráirányítanánk az arra fogékonyak figyelmét, a Nyelv és Tudomány összefoglalója a már boncolgatott „Nyelv vagy nyelvjárás?” témában.

Itt találkozhatunk Heinz Kloss szociolingvisztikai szakember nevével, aki megalkotta többek között az abstand és ausbau nyelvek fogalmát.  A fogalmak, így, német formájukban kerültek át más nyelvek nyelvészeti szakkifejezései közé. Az abstand nyelvek közé – pongyola megfogalmazásunk szerint – azokat a nyelveket sorolja, melyek egységesek, s ez leginkább elszigetelt mivoltukból adódik, tehát nincs körülöttük (fizikai értelemben) olyan másik nyelv, mellyel ha csak részben is, de kölcsönösen megértenék egymást (lásd: japán nyelv, illetve akár a magyar is). Az ausbau nyelvek közé soroljuk azokat a majdhogynem művi, vagy inkább standardizált nyelveket, melyeket az ugyanazon országban élő dialektusok egymást megértésének érdekében alkottak, s javarészt irodalomban, hivatali nyelvhasználatban találkozunk velük. Lényegében ide sorolható a német (az ún. Hoch-Deutsch), illetve akár a köznyelvi olasz is.

Javasoljuk az érdeklődők számára a cikk elolvasását, hisz újabb információkkal gazdagodhat az, akit lázba hoz a nyelvészet.