Az Eurovíziós Dalfesztiválokat már az ’50-es évektől követhetjük figyelemmel, idén Koppenhágában rendezik meg a dalversenyt.

Sokan fanyalognak azon, hogy mennyire komoly szakmailag ez a rendezvény, és hogy egy-egy országot vajon a megfelelő előadó képviseli-e. Arról is gyakrabban esik szó, hogy mindez csupán arról szól, hogy a baráti országon jól egymásra szavaznak, s attól függően, hogy épp milyen az egyes országok egymáshoz való viszonya, kerül ki a győztes.

Az teljesen biztos, hogy a dolog nem ennyire egyszerű, ugyanakkor azzal, hogy néhány éve a finneket a Lordi nevű metálbanda képviselte a versenyen, bátran állíthatjuk, itt bármi megtörténhet.

Az olaszok egyébként általában elég jó helyezéseket érnek el, sokszor végeztek az első 10-ben, kétszer meg is nyerték a versenyt.

Gigliola Cinquetti a Non ho l’etá-t adta elő, amivel az első helyet szerezte meg Olaszországban, 1964-ben.

Toto Cutugno az Insieme címmű dallal diadalmaskodott 1990-ben, nézzük meg ezt is:

Idén Emma Marrone – akiről a napokban még írunk – jelenik meg olasz színekben Koppenhágában, ahol a La mia cittá című dallal vesz részt.

A tavalyi résztvevő Marco Mengoni volt, a dal pedig a L’Essenziale.

2012-ben Nina Zilli futott olasz színekben, a L’Amore é Femmina című nótát vitte. Ez a dal szerkesztőségi kedvenc.