Az elmúlt időszakban a csillárról is szakácskönyvek lógnak – de régen is így volt ez?

A válasz nyilván nem, hiszen valamiért a szakácskönyvek is ciklikusan örvendenek nagy népszerűségnek, de természetesen a létezésük nagyon régi korszakokra nyúlik vissza. A szakácskönyvek mai özönében persze sokunkat foglalkoztat az olasz konyha varázsa, keressük azokat a kiadványokat, amelyek a mediterrán diétáról szólnak, és a könnyed itáliai ízeket mi is szívesen tennénk az asztalunkra.

A receptkönyvek története szinte egyidős időszámításunkkal, a mi választásunk azonban a reneszánsz korai időszakában megjelent, igen különleges kiadványra esett, amelyet Bartolomeo Sacchi (1421-1481) állított össze. A címe: De honesta Voluptate et Valetudine, azaz A tisztességes örömről s jó egészségről.

Bartolomeo Sacchi Cremona mellett született, Piadena-ban. Ennek a településnek a neve latinul: Platina, így magát a mester is ezzel a névvel illették, korabeli források is sokszor így hivatkozzák.

Sacchi, vagy il Platina volt zsoldos, aztán a Gonzaga-gyerekek mellett tanító, később sokat forgott a firenzei pezsgő humanista társaságokban, mígnem Rómába keveredett. Itt, jó kapcsolatainak hála, IV. Sixtus pápa idején a Vatikán könyvtárosa lett, és számtalan érdekes ismeretséget kötött az itt töltött évei során.

Martino de Rossi főszakács receptjei igen nagy mértékben befolyásolták fent említett írásának megjelenését – a receptek gerincét ugyanis maestro Martino gyűjteménye alkotja. Miután Sacchi a mester receptjeit klasszikus latinra fordította, a könyvet még több fejezetnyi jótanáccsal és praktikával gazdagította. Ez a szemlélet, ahogyan a könyv receptgyűjteményből egy orvosi-filozófiai tanulmánnyá nőtte ki magát, hozta meg végül a zajos sikert.

De honesta voluptate et valetudine – Forrás: wikipedia

Az első öt fejezet kitér arra, melyik receptnél milyen konyhai trükkökre kell odafigyelni – elsőként tarthat olyan könyvet kezében az olvasó, melyben szerep jut annak, hogy milyen hosszú egyes összetevők esetén a főzési idő, milyen elkészítési módok célravezetőbbek, milyen konyhai eszközök használata javasolt. Olvashatunk arról, hogy mik az egyes élelmiszerek jellemzői, hogy mi az ideális idő az étkezésekre, milyen típusú ételt válasszunk egy többfogásos ételsornál elsőként. Sőt, felhívja a figyelmet a megfelelő szakács kiválasztásának fontosságára is.

A különös információk mellett szó kerül a testmozgás fontosságáról, az egyes fűszerek, gyümölcsök jellemzőiről, a gyógynövények gyógyászati hatásáról is – a receptekkel együtt mintegy tíz fejezeten ível át sok érdekes leírás.

A könyv – komplex mivoltának hála – gyorsan népszerűvé vált, amit az is mutat, hogy a kiadást követő években német, angol és francia nyelvre is lefordították. Először 1474-ben jelent meg, akkor még anonim módon. Egy évvel később azonban újra kellett nyomni a nagy érdeklődésnek hála. Így 1475-ben, Velencében adták ki újra – ezen a köteten már a szerző neve és a kiadó is megtalálható.

A könyv sikerét és több kiadását is megélte a mester – egészen 1481-ig élt Rómában, így élvezhette még néhány évig a népszerűséget.

Ezek alapján pedig megint azt konstatálhatjuk a kedves Olvasóval együtt, hogy nem, nincs új a nap alatt; még a szakácskönyvek története is sok-sok évszázadra nyúlik vissza. Gondolták volna?