Az olasz konyha egyik legjellegzetesebb és legkülönlegesebb eleme a szarvasgomba.

Talán sokan tudják, hogy főként Umbria, de az olasz csizma középső részén általában igen sok szarvasgomba terem. A vadászai a mai napig napkelte előtt indulnak a keresésére az őszi időszakban, hogy ne adják ki ismereteiket a lelőhelyekről.

A szarvasgomba egyébként már az ókori irodalomban is sok helyütt megjelent, illetve különféle egyéb, nem irodalmi források is gyakran említik. Cicero a „Föld fiának” hívta (figlio della Terra), Néró császár pedig egyenesen az istenek eledeleként tartotta számon.

Az a csodás szarvasgomba – Forrás: unsplash – Chuttersnap

Akik tudnak egyet s mást a középkorról, ill. azt követő történelmi időszakokról, már meg sem fognak lepődni azon, hogy a középkorban, a bigottabb vallásosság korszakában a boszorkányok ételének, az ördög trágyájának, de legalábbis bűnös és misztikus dolognak tartották, így nem örvendett az egyház képviselőinek körében túl nagy népszerűségnek. Ez egészen addig tartott, amíg IV. Gergely pápa rá nem jött, hogy ez aztán igen finom eledel, s a szaracén támadásokkal szembeni ellenállás után erőgyűjtéshez, regenerációhoz fogyasztotta.

A 8-9. században már az arab világban is említést tesznek róla, később, a 14. században Petrarca is megemlíti az Énekek című művében. A híres Medici-ellenes prédikátor, Girolamo Savonarola édesapja pedig, aki orvosként ténykedett az 1400-as években, egyenesen olyan idősebb férfiak számára ajánlja a fogyasztását, akik fiatal feleséget találtak maguknak.

Kis szarvasgomba-vadász – Forrás: unsplash – Andrea Cairone

Látjuk tehát, hogy a szarvasgomba igen változatos és ellentmondásos megítélés alá esett az emberiség történelme során, azonban azt hiszem, hálát adhatunk, hogy így is átvészelte a századokat, és ma már, ha borsos áron is, de szinte bárhol hozzá lehet jutni ehhez az ínycsiklandó csemegéhez.

A népszerűségét pedig mi sem mutatja jobban, mint hogy alig egy hónappal ezelőtt, 2021 decemberében jött a hír: az UNESCO kulturális örökségi listájára is felkerült a szarvasgomba-vadászat. Részlet a KEMMA cikkéből:

„A ritka kincs felkutatására, amely akár 30 centiméter mélyen a földben, a tölgyfa, gesztenyefa vagy nyárfa gyökerei között terem, általában kutyákat használnak, amelyek kiváló szaglásukkal kiszimatolják a gumókat.

Az ínyencek grammonként, ostyavékonyra szeletelve fogyasztják a finomságot.”

Önök is odavannak érte? Netalán van egy-két klassz receptjük is? Az olaszorszagrol@gmail.com címre akár be is küldhetik, szívesen leközöljük!