Mai, vészjósló című írásunk érdekes történelmi tényeket rejt, és egyúttal egy célpontot is ajánl.

Rómában, egy a Piazza Euclide-re szánt mélygarázs építése során 1999-ben ritka ókori leletre bukkantak az ásatást végzők. Nagy mélységben, kb. 6-10 méterrel az utcaszint alatt találták meg Anna Perenna ókori római istennő (vagy nimfa)* kútját, egy szögletes alakú építményt. A kút mögötti tárolóból pedig egy sor furcsa tárgy került elő, melyek egyértelmű bizonyítékát adták annak, hogy ebben az időszakban (amelyet a tudósok kb. az i.e. 1. század – i. sz. 6. század közé tesznek) micsoda fura szertartások történhettek a római nép életében.

Állítólag a szertartások, melyeket főként a polgári, később társadalmi helyzettől függetlenül szinte bármelyik másik réteg is igénybe vett, elsősorban átkok vagy kötések voltak – ezért is hívják a talált táblákat, lamellákat átoktábláknak (defixionum tabellae). Ezek a táblák általában ólomból készültek, s nem ritkán a korabeli, ólomból készült vízvezetékeket szemfülesek ellopták, hogy olcsóbb legyen az átok előállítása. Kb. így vált elérhetővé az ‘iparág’ a legszegényebb rétegek számára is. A táblákat (mivel nagyon vékonyak voltak) henger alakúra csavarták fel, úgy rejtették el a megfelelő helyre, és hagyták, hogy hatását kifejtse.

A táblák szövege elég speciális nyelvet rejt, amit Rosu Mária írása alapján akár korabeli szlengnek is hívhatunk – tele szaftos káromkodásokkal, melyek utalhattak arra, hogy aki átkozni akart, felfokozott lelkiállapotban tette ezt.

A táblák alapján volt, aki egyenesen Antoniusra vagy Sura bíróra kért átkot, konkrétan annak mindkét szemére, míg mások szerelmi kötésekkel voltak elfoglalva, vagy családi, netalán üzleti életükben vágytak hőn a bosszúra. Az Anna Perenna kútjánál talált tárgyak konkrét mágikus rituálékra utalnak, melyek a korban igen népszerűnek számíthattak, gyorsan terjedtek – egyes források szerint hivatalos átokírók dolgozták ki a táblák szövegezését, hogy azok minél hatékonyabbak legyenek. Ahhoz, hogy ezek még biztosabban érjék el céljaikat, woo-doo bábukhoz hasonló kis figurákat is használtak.

A nyugat-római birodalomban ez a tevékenység egyáltalán nem ment ritkaságszámba, hiszen Athénban, Spanyolországban, Nagy-Britanniában és még Gyulafehérváron is találtak hasonló, átkot hozó mágikus táblákat a régészek. Ki tudja, mennyi rejtőzködik még a kontinensen…

Matei Basarab (1580-1654) vajda egyik levelében olvashatjuk: ” Tie Vacho te, kurva fia, leveleim nem tartod számon, hogy akasszanak fel…”. 

Constantin Brâncoveanu (1654 – 1714), a híres mecénás sem fukarkodik az átokkal. „ ..ha nem részesítik tisztességben és nem újjítják meg …az háromszor legyen átkozott és kiátkozott a Nicheia-i 318 szent atya révén, Júdás és Arias részes társa legyen Kristus előtt… Istenszülő anyánk (Szűz Anyánk) fedje fel Ghiezie keléseit örökkön örökké, ámen” (A Hurezu kolostor számára adott adománylevél)