Velencéről oly sokat hallottunk és tudunk már, de vajon hogy jön ide Altino (vagy Altinum) neve, és mi köze a két helynek egymáshoz?

A válasz megint pofonegyszerű. Altinum az egyik legjelentősebb római kori város volt az Appennini-félszigeten. Amikor Claudius császár a területet 11 tartományra osztotta, Altinum volt a 10., és egyben leggazdagabb része a birodalom félszigeten fekvő részének.

Az ásatások helyszíne

Annak ellenére, hogy a város már a bronzkorban lakott volt, fénykorát mégiscsak az időszámításunk előtti néhány évszázadban, a római uralom alatt élte. A mai Velence területétől kb. 7 km-re északra fekvő város legapróbb nyomait is hosszú ideig szántóföldek borították – szinte csodával határos, hogyan tudták mégis feltárni ezt a területet.

Érdekes tény az is, hogy Altinum szinte az egyetlen olyan római kori város, melyre nem épült vagy a középkorban, vagy később egy újabb város, ami elfedte volna az emlékeket és még nehezebbé tette volna a régészek munkáját.

2009-ben egy olasz kutatócsoport úgy döntött, hogy megpróbálnak a nyomára bukkanni ezeknek az emlékeknek, és különféle technikákat alkalmazva légifelvételeket készítettek a területről. Mint ahogyan azt például a guide.supereva.it oldalán is olvashatjuk, a látható és az infravörös tartományban fotóztak, amelyeket aztán megpróbáltak összevezetni. Az eredmény döbbenetes volt abból a szempontból, hogy a növényzet gyakorlatilag az egész város alaprajzát egyértelműen kirajzolta. Ennek pedig az a magyarázata, hogy azokon a szakaszokon, ahol a föld alatt kő (azaz régi épületek maradványa) van, ott a növényzet kevesebb nedvességet tud felvenni, ergo gyérebb és eltérő színű. Ez az indikátor mutatott rá arra is, hogy az egykori város területén még egy csatorna is húzódott, de templomok és amfiteátrum rajzolata is látható.

Altinum – amilyen valójában lehetett

Több forrás utal arra, hogy a város  – mai kifejezéssel élve – ‘logisztikailag kifejezetten jó helyen’ feküdt, így nem csak a szárazföldi kereskedelmi útvonalak voltak jelentősek, melyek Milánóval, Padova-val, sőt még Bajorországgal is összekötötték, hanem a tengeri kereskedelem is fontos volt, hiszen a lagúna tökéletes védelmet biztosított, ugyanakkor ideális környezet volt a hajózás szempontjából is.

A város vélhetően az 5. század környékén néptelenedett el, amikor egyes források szerint a longobárdok, más források szerint pedig Attila hun uralkodó hódította meg a területet, előlük menekülve az emberek a lagúna szigeteire húzódtak hátra – ezek között volt Poveglia is, amelyről egy korábbi, három részes sorozatban már beszélgettünk.

A város aztán valahogy nem népesedett be újra, s bár korábban élénk tengeri és szárazföldi kereskedelmet folytatott, helyét idővel az egyre növekvő és egyre nagyobb jelentőségre szert tevő Velence vette át – nem véletlenül nevezik így utólag Velence bölcsőjének is. A város nyomait elnyelte a por és a föld, ma pedig újra beszélhetünk róla, hála a néhány évvel ezelőtti fontos régészeti kutatásoknak.

Ma a leleteket a Museo Nazionale e Aree Archeologiche rejti, amelyet végigjárva megismerkedhetünk ennek a régi városnak minden ma ismert nyomával.

Az alábbi képsorozattal búcsúzunk Altinumtól, kellemes lapozgatást kívánunk!