Alda Merini nevére egy, az olasz költészet nyelvével/nyelvezetével foglalkozó könyv lapjain bukkantunk – verseinek sorai egyszerűek, de mégis magukkal ragadók.

Alda Merini (1931-2009) a XX. századi olasz költészet egyik fontos alakja volt. Milánóban született, ott is halt meg. A wikipedia szócikkében igen részletesen átolvashatjuk, melyik évben pontosan miket publikált, azonban minket sokkal inkább a művész rejtette ember, semmint a költői énje fogott meg. Ez nyilván nem von le semmit Alda Merini alkotói érdemeiből, hiszen rengeteg verseskötet, könyv, irodalmi díjak és zenés estek fűződnek a nevéhez.

Hányatott élete azért is ragadott meg, mert halála után lányai létrehoztak egy szép honlapot. Itt őszintén írnak Alda-ról, az anyáról, a nőről, a beteg emberről – sokkal pontosabb betekintést nyerhetünk így a versei mögé, mint egy hosszas felsorolással, ami a kiadott műveit és megszerzett díjait összegzi.

Alda már 15 évesen verseket írt, és nem sokkal később kezdődtek szenvedései betegsége okán, mivel bipoláris személyiségzavarban szenvedett. Ez a kór végigkísérte az egész életét, számos alkalommal hosszabb-rövidebb ideig elmegyógyintézetek lakója volt.

Alda Merini és Ettore Carniti

Első házassága majd’ 30 évig egy Ettore Carniti nevű férfihoz kötötte, aki péksége(ke)t működtetett. Ebből a kapcsolatból született meg mind a négy lánya. Mivel Alda a szó klasszikus értelmében véve volt művész, mind alkotói szempontból, mind pedig lelkileg óriási hullámvölgyeket élt meg, számos pszichiátriai kitérővel, ahol betegségét ugyan meggyógyítani nem tudták, de legalább enyhítették tüneteit. Ennek a betegségnek és a sok kezelésnek a folyománya volt az is, hogy lányait nem ő, hanem gyermekotthonok és nevelőszülők gondozták és nevelték fel – kapcsolata gyermekeivel sosem tudott igazán szoros lenni.

Ettore nem osztotta felesége lelkesedését az irodalom és a költészet iránt, így természetesen emiatt is folyamatos konfliktusok jellemezték kapcsolatukat – ennek ellenére azonban a szerelem nem hunyt ki, Alda mindig is rendkívül vonzónak férfinak tartotta férjét.

A költő számára így értelemszerűen óriási csapást jelentett Ettore elvesztése, aki 30 év házasság után hagyta magára őt. A sokkot kiheverve Alda összebarátkozott egy Michele Pierri nevű (szintén) költővel, akivel később összekötötte az életét és Puglia tartományba, konkrétan Taranto városába költöztek. Ez a kapcsolat sajnos nem ért meg sokat, néhány év után megszakadt – az okok között egyértelműen szerepelt Alda betegsége is. Az elszakadást követően Merini újra Milánóba költözött, és a sokadik pszichiátriai kezelés után kicsit újra magára talált.

Lányai elmondása szerint környezete is egy szétszórt művész világát tükrözte a milánói lakásban – a falakra felírt telefonszámokkal és a padlót vastagon borító csikkekkel. Egyetlen alkalommal hagyta el hosszabb időre  menedékét – egy pénzjutalommal is járó díj átvétele után utazgatott, hotelben lakott – majd, amikor az utolsó fillérje is elfogyott (mivel azt részben koldusoknak osztogatta szét), visszatért a milánói lakba.

Innen került kórházba 2009 őszén, ahol hosszas betegség után november 1-jén halt meg. Családja elmondása szerint még a kórházban is egyik cigarettáról a másikra gyújtott, ez a szenvedélye az utolsó percig végigkísérte az életét.

Hát, valahogy így zajlott a költőnő zaklatott élete, melynek – elmondása szerint – minden, akár nehézségekkel teli időszakát is imádta, és művészhez méltóan igen intenzíven élte meg.

Alda Merini halálakor számtalan üzenet és rengeteg virág borította házának kapuját, az épület falán tábla őrzi emlékét.

Az alábbiakban hallhatunk egy rövid interjút Alda Merini legfiatalabb lányával. Az interjú a költőnő halála után készült.

Ahogy a youtube-on barangoltuk, örömmel láttuk, hogy – hála annak, hogy Alda Merini a XX. században élt – több vele készült interjú, rövidfilm is napvilágot látott, melyekből most kettőt ragadnánk ki. Egyik ezek közül egy egészen hosszú, majd’ egy órás videó, amely a költőnővel 1999-ben készült. Itt hallhatunk a zenével való viszonyáról, elmondja, hogy mennyire kedveli Celentano számait, és egy picit zongorázik is.

A másik videó majdnem 10 évvel később, 2007-ben szólaltatja meg Alda Merinit, aki itt az életéről, kicsit a politikáról és persze a szülővárosáról, Milánóról is beszél, miközben – ahogy azt az őt ismerők tőle megszokhatták – egyik cigarettáról a másikra gyújt.

És a végére egy vers, Alda Merinitől – minden hölgynek!

A tutte le donne

Fragile, opulenta donna, matrice del paradiso
sei un granello di colpa
anche agli occhi di Dio
malgrado le tue sante guerre
per l’emancipazione.
Spaccarono la tua bellezza
e rimane uno scheletro d’amore
che però grida ancora vendetta
e soltanto tu riesci
ancora a piangere,
poi ti volgi e vedi ancora i tuoi figli,
poi ti volti e non sai ancora dire
e taci meravigliata
e allora diventi grande come la terra
e innalzi il tuo canto d’amore.