Abruzzo – szentek, legendák
1. Az első közülük Sant’Agnese, akit L’Aquila városához, a régió székhelyéhez kötnek. Nevéhez számos legenda fűződik, ezek közül emeljük ki a leggyakoribb verziót.
A XIV. században (egyesek szerint előbb is) a mindennapi vidéki embernek viszonylag sok ideje volt a világ folyásával, és a körülöttük élő emberekkel foglalkozni, így rendszeresen összegyűltek a köz számára kialakított ivókban, étkezdékben, hogy a mindenkori történéseket megvitassák. Voltak közöttük olyanok, akik a középkori, aktuális feudális nagyurakról, mások úgy általában a politikáról, vagy épp a nőkről, s velük vagy ismerőseikkel megesett történetekről számoltak be, vagy egyenesen pletykálkodtak.
Egyiküket egy ilyen alkalommal lefülelték, s lepcses szája miatt a városból január 21-én, éppen Sant’Agnese (Szent Ágnes) napján kiűzték. A családja nyomására nem sokkal később visszatérhetett, de nem vehetett részt hasonló gyülekezéseken.
Sant’Agnese a társadalom perifériáján élő szegény nők és a prostituáltak (malmaritate – egy találó, archaikusabb kifejezés) védője, akit annak idején férjhez akartak adni, ám a 12-13 éves korban lévő lány úgy döntött, nem fog házasságra lépni, a keresztényi életnek szeretné szentelni magát. Ezért a kérő ifjú családja bosszút állt: nyilvános gúny tárgyává tették, lemeztelenítve az utcára zavarták, prostituálták, ám csodával határos módon az érkező kuncsaftok nem látták meg. A legenda szerint lemeztelenítésekor haja – szintén csodálatos módon – nagyon hosszúra nőtt, testét eltakarva. Ezek miatt máglyahalálra ítélték, mint egy boszorkányt. A máglyán a lángok nem érintették – végül a fiatal lányt lefejezték, így sorsát nem kerülhette el.
Később szentté avatták, s legendája egészen L’Aquila városáig is elért, ahol régóta évente megemlékeznek a szentről. Azért is forog egyébként Agnese ünnepe a pletyka, a gonoszkodó megjegyzések körül, mivel a szentet a prostituáltak védőjének tartják, akikről köztudott volt, hogy köreikben semmilyen információ nem maradt sokáig titokban.
Azokban a napokban, január 21-e körül az emberek ismerősi, családi vagy baráti, munkatársi körben összegyűlnek, és jót szórakoznak azon a társukon, akit maguk közül a legpletykásabbnak tartanak. Az eseményt viccesen a hosszú nyelvek ünnepének is hívják.
2. Sant’Andrea di Pescara – a kikötőváros a halászok védőszentjeként tekint Szent András apostolra, akinek ünnepét az 1867-ben, Castellammare Adriatico-ban emelt templom avatása óta megtartják. A halászok védőszentjét július utolsó vasárnapján tisztelik meg egy körmenettel, amelyet egy hajóút követ – a szent szobrát a templomból kihozva végigviszik a városon, majd hajóval a part mentén. Azt tartja a legenda, hogy addig nem szabad a tengerben megfürödni, amíg az ember egy ilyen körmeneten részt nem vett. Az ünnepnapot a vallási vonatkozáson túl világi módon is megülik, ugyanis az estet a partról indított szép tüzijáték zárja, melyet ‘Spari di Sant’Andrea’-nak is neveznek. Az ünnep részletesebb leírását olaszul tanuló olvasóinknak érdekesség és nyelvgyakorlás gyanánt egyaránt ajánljuk.
3. A régió hivatalos védőszentje: San Gabriele dell’Adolorata. A szent Francesco Possenti néven született (1838-1862), és a régió, valamint az olasz katolikus fiatalok védőszentjeként tartják számon. XV. Benedek pápa 1920-ban avatta szentté a fiatalon elhunyt Francesco-t.
San Gabriele egy nagy család tizenegyedik gyermekeként született, s édesanyját nagyon korán, 4 éves korában veszítette el. Kamaszként sokat betegeskedett, s megfogadta, hogy ha meggyógyul, az egyháznak szenteli életét. Kis kitérővel így is lett, s rövid élete során 6 évet töltött az egyházi szolgálattal, mígnem 24 évesen a tuberkulózis áldozatává vált. A fiatalok védőszentjének tartják, s Abruzzo régióban ma már hagyomány, hogy az érettségi előtt 100 nappal misét celebrálnak a szent tiszteletére, ahol a diákok részt vehetnek a ‘benedizione delle penne’-n, a tollak megáldásán is – a szerencsés vizsgák reményében.
Következő bejegyzésünkben a régió dialektusaival foglalkoznánk egy keveset, szigorúan a nyelvészet rajongóiként. Reméljük, hogy számíthatunk az olvasók érdeklődésére akkor is!