Mi mindent lehet tudni Abruzzo-ról? Történelméről, kultúrájáról, földrajzáról, ünnepeiről és dialektusairól ejtünk szót sorozatunkban, mely egy kicsit talán közelebb hozza hozzánk ezt a kevéssé ismert területet Olaszországban.

A kellő ráhangolódáshoz stílszerűen elindítottam a Don Camillo* című filmek zenéjét, melyet Alessandro Cicognini, Abruzzo régió szülötte szerzett. Akinek van kedve, az alábbi videó elindításával szintén hozzáigazodhat lélekben a mai írásunkhoz – csak egy kattintás és mehet az olvasás tovább:

VI. század – a középkor ezen időszakában – melyet sötét középkornak** is neveznek – longobárd uralom alatt állt a terület. (A longobárd elnevezés valószínűleg hosszú szakálluk miatt ragadt rá a népre, s feltehetően észak-európai származásúak voltak.) Itáliát ezekben a századokban javarészt a longobárd és bizánci fennhatóság jellemezte, egyes területeken a két népcsoport folyamatos harcai miatt felváltva. Nyelvész kutatók szerint az olasz katonai nyelvben igen sok, ebből az időből származó, tehát longobárd gyökerekkel rendelkező szó maradt fenn.

VII. századtól – a feudalizmus kora – ebben az időszakban az ún. signoria-k, vagy uradalmak jellemezték a társadalmat, jobbágysággal, vazallusokkal és nemesekkel – ahogy azt már iskolai tanulmányainkból mind jól tudjuk. A két évszázad során Abruzzo-ban számtalan monostor és kastély épült, melyek közül néhány ma is szép mementója ennek a kornak.

936. – ez az év az, amikor a Marsi dinasztika korszaka elkezdődik. Hogy kik voltak ők? Valószínűleg frank ősökkel büszkélkedhettek, azonban Abruzzo területén sikerült a X. század második felében függetleníteniük magukat az épp uralmon lévő Spoleto-i hercegségtől. Ezt a függetlenséget egészen 1143-ig, a normannok érkezéséig meg is tartották. Számos földterülettel (feudum) rendelkeztek, s máig az egyik legjelentősebb abruzzo-i nemesi családként hivatkozzák őket.

XII. század – megérkeznek a normannok, akik délről, a tenger felől hódítják meg a félszigetet, s a délibb részekre már a XI. században eljutnak. Abruzzo kicsit távolabb esett a szicíliai csücsökhöz képest, így ide némi késéssel értek csak el. Erre az időre Abruzzo már a Szicíliai Királyság részét képezi.

XIII. század – ez II. Frigyes kora, aki óriási jelentőségű történelmi személye volt nem csak az itáliai, de az európai múltnak is. Az ő idejében alapították L’Aquila városát, ami ma a régió székhelye. Ezt a funkciót Frigyes korában egyébként Sulmona töltötte be.

1244. Pietro da Morrone szerzetes, aki sokáig egy barlangban élt aszkéta életet, megalapította a celesztinusok rendjét, ami a bencés rend egy ága volt. Da Morrone-t V. Celesztin néven választották pápává. Egyes források szerint a konklávé szokatlanul hosszú ideig, két évig képtelen volt pápát választani, s végül a már elég idős Pietro da Morrone-ra esett a választásuk. Ő korábbi (remete)életmódja miatt eleve alkalmatlan volt a már akkor is inkább politikai, mint tisztán vallási pozíció betöltésére, amit hamar felismert – így ő volt az első pápa, aki tisztségéről önként lemondott.

XIV-XV. század – ebben az időszakban – ahogy az Itáliai-félsziget más részein is – az Anjou- és a spanyol Aragóniai-ház küzdelmei zajlottak a terület felett, majd a

XVI. század – Bourbon-kor veszi kezdetét.

XVIII-XIX. század – 1798-1807-ig a terület a Repubblica Partenopea része volt, majd következett egy olyan időszak, amit az olasz történelemben a ‘Risorgimento’ néven emlegetnek. Jellemezte a kort az 1848-as európai forradalmak hatása, és ez a régió is része lett az 1861-ben Garibaldi hosszas munkájának köszönhetően megszülető Regno d’Italia-nak, azaz az egységes Olasz Királyságnak, ami Olaszországot majdnem teljes egészében a mai formájára alakította. A régió ebben az időben Molise-t is a saját területként kezelte, Molise csak jóval később vált különálló régióvá.

XX. század – a régióból az évszázad legelején sokan vándoroltak ki az amerikai kontinensre – ez a jelenség egyébként majd’ egész Olaszországra jellemző volt  mind a század elején, mind pedig a II. világháború környékén. Természetesen a gazdasági nehézségek és a háború borzalmai indították az embereket ennek a csodálatos országnak az elhagyására.

A II világháború idején – talán kevesek tudják – Abruzzo területén internálótáborok működtek, és – mivel a háború első éveiben Olaszország Mussolini révén a németek szövetségese volt – a régió nagyon komoly bombázások elszenvedője volt. Rengeteg ember veszítette életét az egyre fokozódó támadások miatt, amelyek a székhelyet, L’Aquila városát sem kerülték el.

Itt húzódott egyébként a németek egyik fontos védelmi vonala, mellyel a délről érkező szövetséges erőkkel szemben (akik Szicíliában szálltak partra) próbálták tartani magukat. Ez az ún. Linea Gustav.

A régió 1944-ben szabadult fel, s az előbb említett kivándorlási hullám ismét éreztette a hatását – iránya már Észak-Európát is célba vette.

2009-ben L’Aquila városa súlyos földrengés helyszíne volt – erről számtalan tudósítás hangzott el nálunk is, hiszen gyönyörű épületekben keletkezett óriási kár, és sokak maradtak fedél nélkül.

Reméljük, hogy kis történelmi gyűjteményünk árnyaltabb képet adott a régióról, azonban itt még korántsincs vége.

Aki készen áll Abruzzo kapcsán egy földrajzi és kulturális kalandra is, az mindenképpen tartson velünk a következő cikkben is, amelyet 1-2 héten belül közölni fogunk mindenki gyönyörűségére.

*Don Camillo Giovannino Guareschi író-újságíró könyveinek főhőse, akinek történetéből film is készült. A több részből álló könyvsorozat egy kisvárosi pap különös és élénken zajló életéből szemezget, a kisváros Brescello, ahol ma a karakterre szobor és múzeum emlékezik. A film zenéjének szerzője az abruzzo-i születésű Alessandro Cicognini volt, aki olyan híres filmek zenéjét is írta, mint a Biciklitolvajok (1948.)

**Sötét középkorról alapvetően azért beszélünk, mert ebből az időszakból nagyon kevés, vagy egyáltalán semennyi olyan írásos emlék nem maradt ránk, amelyekből ezen századok történelmét hűen rekonstruálni lehetne.