Abruzzo – dialektusok a régióban – 1/2.
Íme, április hónap utolsó bejegyzései Abruzzo-ról, amelyek a dialektusokat taglalják. Szép hosszú sztori lesz ez, számtalan meglepetéssel.
Mi magunk is csodálattal láttuk a kutatások során, hogy mennyire sokrétű ennek a régiónak a beszélt nyelve. Abruzzo tipikusan az a régió, amelyről az Olaszország iránt szőrmentén érdeklődők nagyjából semmit sem tudnak – és sajnos a turistáknak szóló leírások sem az első célpontok között említik. Nyilván ennek oka van, a régió tényleg nem annyira felkapott és nem annyira ‘húzónév’ Olaszországot illetően, mint például Toszkána vagy Róma, de azért itt is bőven akad látnivaló, és erről a régióról is rengeteg érdekesség derül ki, ha az ember egy pici időt szán rá.
A mai témánk a dialektusok. Tudjuk jól számtalan forrásból, hogy Olaszország a régiók tekintetében egy feneketlen kút, elképesztő számú dialektust tartanak nyilván, és beszélnek is aktívan a mai napig a legeldugottabb helyein az országnak – sőt, még csak ott igazán.
Ha a kedves olvasó felüti korábbi írásunkat Abruzzo történelméről, jól látható, hogy amilyen népcsoportok csak megfordultak az elmúlt ezer-ezerötszáz évben ezen a területen, mind-mind nyomot hagytak a nyelven – formálták, alakították annak mai képére. A normannok, majd a napóleoni időkben a franciák a francia nyelvre hajazó hasonlatosságokat hagytak hátra. Korábban az arabok is megfordultak errefelé, szintén rá lehet mutatni az arabból ittragadt emlékekre a nyelvben. Az aragóniai uralom spanyol vagy ibériai jellemzőkkel gazdagította Abruzzo-t, sőt a XX. század német és angol/amerikai hatásai sem kerülték azt el. Varázslatos látni, hogy egy-egy nyelvben/nyelvjárásban tökéletesen tetten érhető az elmúlt évszázadok történéseinek lenyomata.
Ezekben a dialektusokban Abruzzo is bővelkedik, tekintsük is át egy gyorstalpaló keretein belül, hogy milyen nyelvészeti kunsztok vannak Itáliának ebben a kevéssé ismert szegletében.
Elöljáróban még annyit, hogy az abruzzoi dialektusok alapvetően a szabin, a szabelli és a szannita (javarészt preromán) törzsek nyelvéből építkeznek, melyek a római kor idején egymás uán szép lassan beolvadtak a latin nyelvbe, és onnan gyűrűztek tovább a ma ismert dialektusok irányába.
Egyes források szerint a dialektusokat 2, mások szerint 4 csoportba oszthatjuk. A két megfogalmazás azonban nézőpont kérdése, a fontos pontokon nem mondanak ellent egymásnak.
Tehát: az abruzzoi dialektusokat egyrészt el lehet osztani a
csoportosítás alapján, ahogyan azt az alábbi ábra magyarázza.
A másik csoportosítás kicsit árnyaltabb ennél:
Fent említettekből kiindulva az orientale-adriatico és occidentale megoszlása nagyjából az alábbi ábra alapján alakul (kék az ‘adriatico’ és narancs az ‘occidentale’):
Gyűjtésünket hamarosan folytatva számos érdekességgel – talán kicsit kevésbé tudományoskodó verzióval – jelentkezünk ismét, remélve, hogy ez a kis kitérő újabb képpel árnyalja az olasz nép és nyelv sokszínűségét. Számítunk a figyelmükre!