Nemrégiben arról volt szó, hogyan alakult Abruzzo régió történelme a középkortól napjainkig. Ismerkedjünk tovább ezzel a gyönyörű olasz területtel más szemszögből is!

Azt már korábban kifejtettük, hogy Abruzzo kulturális és gazdasági szempontból mindenképpen a déli régiók közé tartozik, annak ellenére, hogy földrajzilag már nyugodtan sorolhatnánk az ország középső területéhez. Földrajza tekintetében érintettük, hogy nagy részben hegyvidéki területek uralják, kb. 65%-a az abruzzoi Appenninek (Appennino Abruzzese) láncához tartozik.

Fő tevékenységeik közé – ami a mezőgazdaságot illeti – a borászat tartozik, mindemellett  dohányt is termesztenek, ami kevés régióra jellemző. (Toszkána kapcsán már írtunk a szivarokról, melyek ott készülnek!) A borok közül kiemelnénk a Montepulciano d’Abruzzo-t, mely az egyik legismertebb és legkedveltebb bora a térségnek.

Borok Abruzzo-ból

A déli régiók közül a leginkább indusztriális, a telekommunikáció mellett olyan nagy cégek alegységei, leányvállalatai találhatók meg itt, mint a Honda, a Honeywell, a Fiat vagy a Procter&Gamble. Az ipar a II. világháborút követően, az ’50-es évektől indult igazán fejlődésnek.

A turisták (főként belföldről) nem csak a gyönyörű tájak, de a téli sportolási lehetőségek, az egyre jobb sípályák miatt is érkeznek. Legnagyobb városai a székhelyen, L’Aquila-n túl Pescara, Chieti, Teramo, Ortona vagy Atri. Így, ha látogatást tervezünk, de nem a tengerparti láblógatós fajták vagyunk, akkor ezekre a városokra érdemes odafigyelni – számos múzeummal, gyönyörű katedrálisokkal, kastélyokkal vár minket Abruzzo!

Szökőkút L’Aquila városában

Talán nem tudja mindenki, hogy az olaszok egyik legnagyszerűbb költője, Gabriele D’Annunzio (1863-1938) is ebben a régióban, Pescara városában született – sőt, Pietro da Morrone, azaz V. Celesztin pápa is Abruzzo-ból származik.

A régió konyhája számos érdekességet rejt – túl azon, hogy a szokásos olasz, vagy mediterrán konyhának egyetlen ponton sem mond ellent. A polenta all’abruzzese például eléggé eltér attól a polentától, amit mi az itthoni éttermekben, vagy akár a saját konyhánkban megszoktunk. Erről egyébként egy érdekes cikk is született egy olasz származású, de az USA-ban élő hölgy tollából. A lényeg, hogy Abruzzo-ban, a polenta-napon a jó sokáig kevergetett, készre főzött polentát konkrétan a gyúródeszkára (spianatoia – csak, hogy a szókincsünk is bővüljön) öntik, ahol egyenletesen szétterítik, majd a tetejére jófajta paradicsomszószt (lehetőleg finom húsokkal gazdagítva) tesznek, és – szigorúan szűk családi körben akár kézzel – lelkesen elfogyasztanak. Gyerekeknek igazi öröm és csupa szabályszegés egy ilyen ebéd vagy vacsora, amikor a malackodás az asztalnál abszolút megengedett. Valahogy így néz ki készen ez a különös étel:

Polenta all’abruzzese

Abruzzo-szerte egyébként nem csak az ilyen családi, hangulatos összejövetelek, de a (legtöbbször) vallásos ünnepek is nagy számban előfordulnak. Sulmona városában például a Nagyhét megünneplése az egyik legfontosabb ilyen esemény az év során (Settimana Santa di Sulmona). Chieti városában a Nagypéntek (Venerdi Santo) a kiemelkedő nap – látjuk tehát, hogy ezek az események zömmel a Húsvét köré szerveződnek – a keresztények legnagyobb jelentőségű egyházi ünnepe Krisztus kereszthalála és feltámadása, melyet nálunk is ünnepel az ország vallásos fele.

A régióban persze a valláshoz kapcsolódva nyilván szentekből sincs hiány – ezt majd minden egyes régiónál látni fogjuk, hiszen mindegyiknek megvan a saját védőszentje, aki szoros szállal kapcsolódik az adott területhez.

A vallási ünnepek kapcsán Sant’Agnese (L’Aquila) és Sant’Andrea (Pescara) napját tartják meg minden évben az említett városokban. A régió védőszentje San Gabriele dell’Adolorata, akikről egy külön bejegyzésben hamarosan részletesebben is megemlékezünk – reméljük, akkor is velünk tart majd a kedves olvasó!