Az operarajongók körében bizonyosan ismert – ha nem is annyira az elsők között, mint mondjuk a Scala vagy a Metropolitan – a velencei, La Fenice (A Főnix) nevet viselő operaház. 
Az intézmény nevét nem véletlenül kapta, számos tűzvészt tudhat maga mögött, és hányattatott sorsa talán egyetlen másik ilyen hatalmas színházzal sem említhető egy napon.

Az operaházat 1792-ben nyitották meg újra a felújítás elkészültével, s ekkortól viseli nevét, melyre a későbbiek során többször is rászolgált. 
Programjai, színészei, szépsége okán az intézmény az 1800-as évek elején Európa-szinten ismertté és elismertté vált. Sok éven keresztül szolgálta gyönyörű előadásokkal közönségét, amikor is 1836-ban újra a lángok martalékává vált. A Tommaso és Giovanni Battista Meduna nevű építész testvérpárnak köszönhető a viszonylag gyors újjáépítés, így 1837 végén már ismét előadások várták az érdeklődőket. 
Az 1840-es évektől Giuseppe Verdi friss operái is színre kerültek (bár a Traviata óriásit bukott), s egészen az első világháborúig – melynek ideje alatt az operaházat lezárva tartották – folyamatosan szórakoztatta a nagyérdeműt.

A világháború után ez a széria tovább folytatódott, azonban 1996-ban – ki találná ki, vajon mi történt – a színház újra leégett. Itt már komoly gyanú merült fel gyújtogatás kapcsán, s később be is bizonyosodott, hogy a karbantartó cég aggódott a szerződésben vállalt határidő miatt, és egy huszárvágással „meg is hosszabbította” azt. Természetesen az ügy kivizsgálása után a felelősök  hűvösre kerültek. 
A La Fenice felújítása csak 2001-ben vette kezdetét, s 2003 decemberében nyitották meg újra. A felújítás költsége mintegy 90 millió eurót emésztett fel. A  renováció során igyekeztek a lehető legtöbbet megőrizni a XIX. századi stílusból, így egy kimondottan klasszikus belső terű operaházat látogathat meg, aki épp arra téved.

La Fenice – a vörös szőnyeg

 

Az impozáns nézőtér