Ma csak egy kis kedvcsinálót hozok – de idővel a részletek is érkeznek.

Jóformán csak egy kis bepillantást teszünk ma a velencei Arzenálba, ami talán nem annyira frekventált helye a városnak, mint a Dózse-palota vagy a Szent Márk tér, netalán a Bazilika, de azért nagyon fontos.

Az Arzenál, az a városrész, ahol a Velencei Köztársaság karcsú, kecses gályáit gyártották és javították: már a 12. századtól létezett. Egészen a Köztársaság bukásáig szó szerint ezrével dolgoztak itt a hajók megmunkálásán és karbantartásán a szorgos velenceiek, akik szakmai tudásukkal és a város iránti elkötelezettségükkel felvértezve mindent megtettek a vízen sikló gályák tökéletes állapotáért.

Forrás: wikipedia
Carlo Ponti (ca. 1823-1893) – Venezia, „Portale dell’Arsenale”. Ca. 1860/70.

Ezek a hajók védték ugyanis a külső támadásoktól Velencét, vagy vettek részt a hódító vízi hadjáratokban. Más részük a keleti kincsek garmadáját szállította Velencébe, s tartotta élénk mozgásban az egész európai kereskedelmet.

Aki ma Velencébe látogat, s a Dózse palota felől elindul a parton kelet felé, a Riva degli Schiavonin, egy-két hídon átjutva és balra bepillantva megláthatja az Arzenál kapuját, amely hatalmas oszlopaival méltó bejáratot képez ennek az egykori, órási „üzemegységnek”, amely korát meghazudtolóan bonyolult, összetetten és rendkívül fegyelmezetten működő gyára volt a Velencei Köztársaságnak.

Forrás: wikipedia
By Didier Descouens – Own work, CC BY-SA 4.0

A sok hajóácson és arzenáli munkáson kívül dolgoztak itt még kötélverők és vitorlavarrónők is – számtalan kéz ügyes munkájából adódott össze a végeredmény. A gyors és összehangolt munka nyomán az ipari forradalom előtti időket tekintve villámgyorsan születtek egész gályák, amelyeket az Alpokból származó hatalmas fákből (ezeket folyókon, tutajok segítségével szállították Velencébe) ácsoltak.

Mindenképp látogassatok el ide, ha legközelebb Velencében jártok – a Hajózási Múzeum (Museo Storico Navale) sok plusz információval is ellát majd titeket!