A Vatikáni Múzeum szédítő lépcsője
Azt tudták, hogy a Vatikáni Múzeumban lévő csodás lépcső nem is olyan régi? 1932-ben avatták fel.
XI. Piusz pápa nagyon a szívén viselte a csodás Vatikáni Múzeum sorsát, és úgy vélte, szüksége lenne az intézménynek egy igazán impozáns bejáratra egy monumentális lépcsősorral. Egy ilyen kaliberű múzeumnál ez végül is jogos igény, nemde?
A szép kihívást a korszak egyik jónevű építésze, Giuseppe Momo teljesíthette, aki azonban a feladattal együtt ötleteket is kapott a mindenre odafigyelő pápától. Tényleg, állítólag az egyházfő a teljes munkálatot figyelemmel kísérte, és ha úgy ítélte meg, még módosításokat is kért.
Giuseppe Momo, aki eredetileg egy külső lépcsősort tervezett, az ötletet az orvieto-i Szent Patrik kút konstrukciójából merítette, amelyről mi magunk is írtunk már egy rövid szösszenetet. A két, egymással szemben spirálisan tekeredő lépcsősort azért álmodta meg így, hogy a befelé igyekvő és a kifelé tartó tömegek egymást a szembeforgalommal ne akadályozzák – tehát sokkal gyorsabban és gördülékenyebben lehetett a múzeumba bejutni. Mi, akik ma látogatjuk a helyszínt, pontosan tudjuk, hogy a bejutás mennyire nem egyszerű feladat…
Végül az eredeti elképzelése a tervezőnek sok ponton módosult: a pápa a külső lépcsősort belül képzelte el (nyilván nem volt kérdés, hogy ez esetben belül lesz…), s emiatt az épületben szinte a Szent Patrikéhoz hasonló, kútszerű kürtőt is kellett ásni/vágni. Másrészt a múzeum kialakítása annyiban változott az utóbbi évtizedekben, hogy ma már a lépcsősor nem a bejáratnál, ha nem a kijáratnál van.
Egy azonban egészen biztos: hogy hol helyezkedik el, és hogy befelé vagy kifelé menet kacskaringózunk végig kissé megszédülve rajta, az semmit nem von le az értékéből.
A lépcsősor hatalmas méretével, gyönyörű kialakításával egy újabb lélegzetelállító pontja a múzeumnak – amikor már épp azt hisszük, hogy az épületegyüttes legtöbb csodáját láttuk, akkor ez még hátravan.
Szinte áhítattal lépked végig az ember a fokokon, miközben a szédítő méretű és varázslatos szépségű óriás-csigalépcsőn haladva búcsúzik egy (vélhetően egész napos látogatást jelentő) szemet gyönyörködtető, szinte felfoghatatlan kulturális élményt nyújtó múzeumtól.
Ezért annyira elképesztő hely Itália: a Vatikáni Múzeumról semmit sem írtam, csak egy csigalépcsőt emeltem ki, mégis újraéltem a sok évvel ezelőtti élményeket. Egyúttal azonban kiderült, hogy a Vatikáni Múzeumban még a kijárat felé vezető lépcső is önmagában egy kisebbfajta ’miracolo’.
Giuseppe Momo ötlete aztán itt nem állt meg – újabb inspirációt adott a világ más intézményei számára, így ma már hasonló lépcsősor található pl. a New York-i Guggenheim Múzeumban is. Talán egyszer oda is eljutok.