A torinói miniatűr
Nemrégiben Borso d’Este bibliájáról ejtettünk pár szót, és mára találtunk egy újabb, nagyon érdekes legendáriumot.
Nem hívhatjuk igazán bibliának a ma bemutatandó könyvet, hiszen bár történeteit az Ótestamentumból és az Újból veszi, mégis inkább egy sztoriválogatásnak foghatjuk fel.
De akkor most már ki vele, mi ez a könyv!
Arról a legendáriumról esik ma szó, amelyet a milánói Sforza udvar egyik legnagyobb mecenatúrát fenntartó ura, Galeazzo Maria Sforza esküvőjére készítettek. A Sforza uralkodó a Savoyai dinasztiához tartozó Bona de Savoiát vette feleségül – a két család szövetsége itt is házasság által fűződött szorosra.
Galeazzo Maria Sforza idején rettentő sok művész élt a milánói udvarban, az 1400-as évek második felében itt is virágozni kezdtek a művészetek, és a Sforza udvar ura nem is sajnálta a pénzt a támogatásuktól. Az ő idejében díszítették fel igazán freskókkal Milánó és Pavia kastélyainak kápolnáit – nem csoda, az uralkodó mélyen vallásos volt. Emellett gazdag könyvtárat tartott fenn, és igen kedvelte a bibliai témájú írásokat, nem túl meglepő, hogy a Savoyai lánnyal való házasságkötésére egy meseszép legendárium készült.
Ezt a legendáriumot Cristoforo de Predis nevéhez köthetjük, aki egy rendkívül tehetséges és igen jó ízlésű kódexmásoló és miniatürista volt. Sajnos fiatalon elragadta a halál, alig 37 évet élt, de ezen idő alatt – bár süketnéma volt! – számtalan csodás mű került ki a kezei alól.
Érdekessége ennek az általa készített legendáriumnak, hogy meg sem próbálta eredeti környezetbe helyezni a biblia jeleneteit – a történetek szereplőit az 1400-as évek öltözetében és városi környezetében ábrázolja, ami furcsasága mellett természetesen könnyebb kötődést tett lehetetővé az olvasó számára az adott sztorikhoz. Micsoda ötlet! S remekül be is vált.
Galeazzo Maria Sforza aztán persze nagyon óvta ezt a szívének igen kedves kiadványt, s egyszer, mikor háborúba indult, egy milánói szerzetesre bízta azt. Amikor a Sforza udvar feje ebből az ominózus háborúból már nem tért haza, a könyvet valahogy senki sem kereste. Ki tudja hogyan, de végül egy Toesca gróf nevű nemes családjánál kötött ki a könyv, amelyet 1841-ben Károly Albert savoyai királynak adományoztak. Így került az a torinói Királyi Könyvtárba, miután a napóleoni fosztogatások hányattatásai után előkerült.
Egy újabb könyv tehát a tarsolyban, egy újabb érdekes itáliai történet, amely visszarepít minket a reneszánsz idejébe.
A következőkben pedig rápillantunk majd a kódexmásolók és a miniatüristák életének egyes mozzananataira is, ehhez pedig egy picit még távolabb utazunk a múltba: a középkort fogjuk megcélozni! Ki ne hagyják semmiért!