Egy hete azt ígértük a kedves olvasónak, hogy ma áttekintjük a sienai dóm belsejét.

Nos, az igazat megvallva valóban ez volt az elképzelésünk, de egy kicsit ma (talán nem veszik rossz néven) becsapjuk Önöket. Ez pedig azért történhet meg, mert eszünk ágában sincs a sienai dóm belsejét egy cikkben „összecsapni”.

Ha valaki Önök közül már járt ott, bizonyára érezte az ember kicsinységét, a mindent elnyomó hatalmasságot, amit azonosíthatunk Isten jelenlétével, a monumentális épülettel, a felfoghatatlan mennyiségű és minőségű műkinccsel, amit ott vár ránk. Bármelyik okból is érzi magát az ember jelentéktelennek ám mégis nagyon is élőnek, biztosan egyetértenek abban, hogy a dóm belső terének befogadása még a művészet értői számára is nagyon megterhelő feladat. Itt is hangsúlyoznánk, hogy a megterhelő kifejezés nem negatív felhangú, sőt. De aki ide belépett, vagy belépni készül, pontosan érti vagy hamar érteni fogja, miről is beszélünk.

Ezért döntöttünk hát úgy, hogy ezt a témát kicsit alaposabban körüljárva egy-egy részét vesszük górcső alá ennek a varázslatos katedrálisnak, és nem aprózzuk el azzal, hogy gyönyörű a hely, s érdemes meglátogatni.

Fotó: Arte.rai.it

S miközben azon gondolkodtunk, mi lenne jó első felütésnek az Önök mai estéjének színesebbé tételéhez, egyre csak a dóm padlója körül forogtak a gondolataink. Legyen hát ez mára az olvasnivalónk.

Akkor tanuljunk valamit művészeti szempontból ma is, miközben a sok közül egy leplet fellebbentünk az építészet csodáiról.

A sienai dóm padlójának intarziái – amelyeket nagyon óvnak érthető okokból, s amelyek rendszerint, az év igen nagy szakaszában körbe is vannak kerítve, tehát rálépni nem lehet – különös technológiával készültek az 1300-as és 1800-as évek között, folyamatosan.

Fotó: vivisiena.com

Az intarziákat zömmel sienai művészek készítették, akik sajátjukként tudtak a katedrálisra tekinteni érthető okokból. Közülük egyetlen kivétel van, egy Bernardino di Betto nevű művész, akit mi Pinturicchio-ként ismerünk. Az ő műve 1505-ből a „Tudás hegye” (Monte della Sapienza) címet viselő műremek.

Szerkesztőségi fotó

S ha már láttunk egy-két képet, netán magukat az intarziákat a helyszínen, biztos felmerült, vajon milyen technológiával lehetett ezeket előállítani. A hivatalos oldalon találunk erről egy jó leiratot, melynek az alábbi a lényege:

A karcolat (graffito) készítése volt az első lépés. Ennek során a művész véső és fúró szerszámmal a fehér márványba árokszerű bekarcolással elkészítette a minta tervét, skiccét, ha úgy tetszik. A keletkező réseket fekete gipsszel töltötte ki – a karcolat technológiája mindezt együtt jelentette.

A márvány berakás (commesso marmoreo) a következő lépése a technológiának. Itt az a fontos, hogy a karcolathoz színes márványt adjanak, amelyet majd a mintának megfelelően összedolgoznak a karcolattal, csakúgy, mint a fa intarziák készítésénél. Ezt a lépést hívják márvány berakásnak.

Sok hozzáértő szerint ezek az intarziák csak részben a technológia miatt érdekesek, ugyanis mindegyik sommás üzenetet is hordoz.

Mivel eltérő művészeti korokból származnak az intarziák, témájukat tekintve is jelentős különbségek fedezhetők fel. A három hajóban jobbára a pogány, ill. klasszikus idők témáit jelenítik meg a mesterek. A kereszthajóban és kórusnál a zsidó nép életének részletei jelennek meg, Mózessel, a megmeneküléssel – folyamatosan utalva Jézus figurájára, amelyet azonban sehol nem ábrázolnak konkrétan. Az oltárhoz közeledve pedig jönnek az Evangélium témái, az Ószövetségé. A kupola alatti részen egy hatalmas hatszögben szintén az Ószövetség témájában alkotott maradandót Domenico Beccafumi, aki egyébként manierista festőként volt ismert. Ő tökéletesítette a márvány berakás technológiáját is, a sötét-világos részek szép elkülönítésével.

Il Pavimento del Duomo di Siena
Fotó: Arts Life

Igaz, ami igaz, cikkünk nem lett épp rövidke így sem – mi lenne, ha még az egyes intarziák témáit is végigbogarásznánk? Talán lesz még erre is alkalom a jövőben. Olaszország bármely része tengernyi témát ad nekünk, amelyekben úszva egyre többet és többet tudhatunk meg róla. Hát, végül is, ez lenne a cél, s ettől nem is vagyunk eltántoríthatók.