Ha péntek és hétvége, akkor lazuljunk és együnk valami finomat ebben az észak-olasz tartományban.

Vajon mi mindent köszönhetünk Piemonténak a Gianduia-n kívül, amiről már bőven volt szó korábbi írásunkban? Hát, bizony van jónéhány olyan dolog, ami itt ma meg kell említenünk.

Egyrészt azt tudnunk kell, hogy a piemonti konyha alapvetően kétféle befolyást szenvedett el az elmúlt századok során. Az egyik értelemszerűen a francia, hiszen azt már említettük, hogy a Savoyai dinasztia eredetileg onnan származik. A másik szál, ahonnan a konyha gyökerei erednek, az pedig a paraszti, földművelői társadalom szokásrendszere, amely időben még jóval a Savoyaiak elé nyúlik vissza. Nézzük tehát, hogy mik is azok a tipikus piemonti ételek és italok, amelyek egy szelet Olaszországot hoznak el nekünk, de esetleg nem tudjuk, hogy a félszigetnek pontosan melyik részéről származnak valójában.

Az egyik ezek közül a grissini. Ki ne talált volna már rá a nálunk is jól ismert (egyébként javarészt német) élelmiszerüzletek polcain a (megkérdőjelezhető eredettel rendelkező, biztos nem echte(!) olasz) variációra. Az viszont biztos, hogy az igazi, eredeti grissini bizony-bizony Piemonte sajátja. S mint ilyen, nézzük is meg egy videón, hogyan kell elkészíteni. A hozzávalók és az időigény is szépen kiderül a kisfilmből, így bárki bátran nekiállhat otthon is, ez az élesztős tészta a vendégek kedvence lesz. Ráadásul bezacskózva előre is fel lehet készülni, csak jól el kell rejteni, mert ha a család ráakad a rejtett tartalékokra, akkor az már nem lesz sokáig tartalék…

A másik fontos dolog, amit ki kell próbálnia mindenkinek Torinóban, az a csokis-kávés-kakaós-tejes innivalók királynője, a Bicerin. Az ital az 1700-as évek Torinójában született, a főúri udvarok ugyanis rákaptak a tengertúlról érkező csokira és kávéra, és fantasztikus, később egyre jobban fűszerezett és egyre rafináltabb verziókat próbálhattak ki. 1763-ban létrejött egy kis cég, amely a torinói belvárosban kóstoltatta portékáját, s ennek az akkor még bavareisa-nak nevezett italnak meghozta a visszavonhatatlan népszerűséget. Bicerin aztán később lett a neve (ez a szó egyébként a ‘bicchierino’ (pohárka) megfelelője a piemonti dialektusok egyikében), s az 1800-as évektől már konkrétan számtalan verziója volt ismert, tejszínes, szirupos (nem épp diétás) formáit azóta is imádja a nagyközönség.

Bicerin

A harmadik pedig a tramezzino, ami nemes egyszerűséggel nagyjából megfelel az angolok (pontosabban Lord Sandwich) által megálmodott szendvicsének, csakhogy kérem, itt a méret is számít. Egy valamirevaló torinói tramezzino oldalainak hossza 5×7 cm, és bár sokminden van benne (és többféle, akár 30 különféle verziója létezik), általában durván túl van árazva. A Caffé Mulassano-ban mintegy 1000 Ft-nak megfelelő összeget is elkérhetnek érte. Persze, ha már Torinóig elmegyünk, ugye ez még beleférhet?

Persze ne feledkezzünk meg a sajtokról sem, hiszen itt van otthon a Toma Piemontese, a Robiola di Roccaverano és még sorolhatnánk. A régió klassz borokkal is büszkélkedhet, és a kávé, mint tradíció és mint az élet elengedhetetlen feltétele megszámlálhatatlan kávéházzal várja az éhes és szomjas turistákat.

Na, ki csomagol már?